Derűs reggelre ébredtünk. Természetesen ez a megírás reggelére vonatkozik, mert a többi reggeleken bármi más előfordulhat.
Derűs reggelre ébredtünk. Természetesen ez a megírás reggelére vonatkozik, mert a többi reggeleken bármi más előfordulhat. Az is lehet, hogy föl sem ébredünk, hanem délig alszunk, a hasunkra süt a nap, amikor felébreszt a szomszédban egy nanomásodpercenként tízezer fordulatszámú vájárfúró vagy egy légkalapács. Már-már el is küldenénk a merénylőt Afrikába a Boko Haramhoz befutófiúnak, amikor rápillantunk az óránkra, és látjuk, hogy késő van, ahogy mondani szokás, Csíkban már dél van, mind Al-, mind Felcsíkban, nem is szólva Kászonaltízről és Kijevről, amelyek mind keletebbre feküsznek a mi derűs reggeli ébredésünktől.
Itt közbevetőleg jegyzem meg, hogy ugyanezek a vidékek a Kreml Szpaszkij tornyából nézvést viszont nyugaton fekszenek, és lustáknak tűnnek az ott lakók, csak henyélnek, midőn Moszkvában már felvonulnak a veteránok, folyik a díszszemle vagy az ellenzékieket egy monstrepörben ketrecben mutogatják a kormánypárti sajtónak. Mostanság az orosz elnök éppen ébresztgetésükre, munkára serkentésükre küld felségjelzés nélküli tankokat, repcsiket, terroristákat, szakadár fajtát. Közben a korábban kelők egy-két országnyi területet is birtokukba vesznek. Így van ez derűs reggeleken.
Lehet, mire ezeket a sorokat olvasod, oh boldog újságzizegtető és elektronikahergelő nő vagy férfiú, szóval azon a reggelen már felhők borítják az eget, így nem láthatod, merre szállnak éppen Arafat doktor mentőhelikopterei, tanácstalanul tekintesz ki az ablakon, fogalmad sincs, milyen idők járnak. A kínai tévécsatorna, amelyen az este egy pompás sárkányharcos filmet láttál, most, kora reggel Szecsuán tartományban kitartó esőzést, monszunt jósol, amire megkönnyebbülten felsóhajtasz, nem a te színpadod, szerencsére ott vannak az árvizek, földrengések, bányaomlások és szupergyors vonatok. Megvilágosodva (még csak pirkad tudatod!) a férjedhez, a feleségedhez fordulsz, vagy mind a kettőhöz, amióta Írországban népszavazáson dőlt el a boldog házasságok titka, és azt kérded, nem tudod, milyen idő van kinn? Mit vegyek fel? Ruhatárad szaporodik, anélkül, hogy gyarapodna értékben. Szekrényedben, fiókjaidban már nem férsz, a turkálókat lassacskán megunod, pedig a rendszerváltás egyik legnagyobb hozadéka a turkálószabadság volt.
Egy népszerű turistakalauzban, mely városodról (mellesleg az enyémről is) szól, azt írja tanult szerzőnk, hogy június a legcsapadékosabb hónap. Ebben az időszakban van a legkevesebb esélyed arra, hogy derűs reggelre ébredsz, előveheted az esernyőt, így indulhatsz munkába, iskolába, egyetemre, az űrbe vagy a mindennapi zűrbe, és közben arról fantáziálsz, édes istenem, június van, a május után a költők és slágerszerzők által legkitüntetettebb hónap, és te itt toporogsz a busz-, vonat- vagy rakétakilövő állomáson egy esernyő alatt, mindenki mogorván kerülgeti a tócsákat, szidja polgármesteri hivatal pályázatnyertes aszfaltozó cégét, holott egy tisztességes június tele kellene legyen kerti ünnepségekkel, enyhe éjszakákon vad szerelmi viharral, bulival, sétákkal. Ott szobrozol már vagy félórája, itt állsz ebben az áldott júniusban, és a földieper kilója még mindig nem ereszkedett négy fabatka alá, a fekete cseresznyéből tényleg csak egy fülbevalóra futja – mint derűs gyemekkorodban, mikor anya hazaérkezett a főtéri (=Széchenyi/Ferdinánd/Sztálin) piacról, s kosarában, igazi fonott kosárban cseresznye, bazsarózsa, friss zöldség, buzogányosodó zöldhagyma… volt.
Tehát kinyitod az esernyődet – küllői egykor, még két héttel ezelőtt is épek voltak, de azóta a merevítőrudak valamilyen kataklizma hatására sorra töredeznek, elpattannak, csempülnek, pedig azt mondták neked, bizalmasan megsúgta az ismerős árus, ez egy világháborút kibíró, príma csehszlovák esernyő, ámbátor te is tudod, az eladó is, hogy csupán kínai tömegvacak –, nos, ott szerencsétlenkedsz parapléddal, várod a buszt (villamost, rakétát, gördeszkát), és arra gondolsz, amit Anita mondott az óvodában, amikor az óvó néni felszegezte a nagy kérdést: na, gyerekek, mire jó az esernyő?
– Megvéd a félelemtől – vélte négyéves unokánk.
Így van ez, ha a nagyszülő csak egy percre magára hagyja a csemetét a tévével.
