Négynapos tapasztalatcsere Székelyhodoson

Az európaiság nyomában

Homo europaeus – Létezik-e európai kultúra? Ez a költőinek hangzó kérdés volt az alapgondolata annak a június közepén megtartott találkozónak, amelyen négy ország öt településének küldöttei tanácskoztak Székelyhodoson és térségében. Ugyanis ők még hisznek abban, hogy ez létezik, és erre számtalan bizonyítékot fel tudnak mutatni a multikulturális Erdély múltjából és jelenéből.

Fotó: Hodos–Venerque Baráti Társaság

Erdélyben létezik egy olyan, több évszázados értékrend, amelyet az Európai Unió is népszerűsíteni próbál mint a sokszínűség, többnyelvűség, több vallás, kultúra egymás mellett élése. A Hodos–Venerque Baráti Társaság által szervezett múlt heti találkozón ezeket próbálták körüljárni a résztvevők négy kerekasztal-beszélgetés keretében. Hogy ne csupán elméleti síkon maradjon a kérdés, két tematikus útra is elvitték a résztvevőket, akik érzékelhették, megtapasztalhatták ennek a több kultúrának a létét, fennmaradását vagy máig ható nyomait. Egyik úti céljuk Marosvásárhely volt, ahol a város kulturális és építészeti örökségét vehették szemügyre, a másik pedig a Sóvidék, ahol már az ókori rómaiaktól kezdve mély nyomot hagytak az ott élő kultúrák. Egy bemutatón megtapasztalhatták a székelyföldi hagyományos tudást, láthattak aragonitmúzeumot, a parajdi sóbányát, a Só útját, majd Szovátán a térség egyedi természeti kincsét, a Medve-tavat. 

Egy szabadtéri kulturális esten a kulturális sokszínűség jegyében minden település bemutatkozott a színpadon néptánccal, népdallal, citerajátékkal vagy akár esztráddal, míg a nyárádszeredai Bekecs néptáncszínház a Kárpát-medence, és azon belül Erdély különböző néprajzi tájegységeinek egy-egy táncrendjét ismertette. 

A múlt csütörtöktől vasárnapig zajló projekt az Európai Unió támogatásával valósult meg az Európa a polgárokért program keretében, partnerei voltak Székelyhodos község, valamint a szlovákiai Nemeshodos, a szlovéniai Őrihodos, a partiumi Jákóhodos, és csatlakozott a szerbiai Bácsfeketehegy kisebb küldöttsége is, így mintegy 90 személy érkezett Székelyhodosra, de a szabadtéri előadáson a résztvevők száma a kétszázat is meghaladta – számolt be lapunknak Balássy András, az egyesület elnöke, a testvértelepülési projekt felelőse.

Nem csalódtak, csodálkoztak

A nemeshodosi Fitos Máriának nagy szerepe van a székelyhodosiakkal való kapcsolattartásban. A húszéves múlt ellenére nem tudnak túl gyakran találkozni a nagy távolság miatt, ő első alkalommal jutott el a Nyárád vidékére a múlt héten – mondta el lapunknak. Aki már járt itt, beszámolt a tapasztalatokról: ritkán van olyan baráti szeretetben részük, mint itt. A csallóközi sík vidékről érkező embernek felbecsülhetetlen értéket jelent a festői szépségű természeti környezet is, így csodálatosan érezték magukat. A következő alkalomra Szlovákiába várják a vendégeket, meghívják őket a hagyományos, augusztus derekán rendezendő Nemeshodosi Nagylakodalomra. A polgármesterek is szeretnék szorosabbra fűzni a kapcsolatot, de egy-egy ilyen találkozás anyagi feltételeit nehéz előteremteni, akkor is, ha pályázati támogatáshoz jutnak, ezért minden elismerés a szervezőket illeti – részletezte tapasztalatait a hölgy.

Több téren folytatnák az együttműködést

Székelyhodos polgármestere is visszatekintett a települések közötti két évtizedes kapcsolatra, és sajnálta, hogy Gyergyóhodos küldöttsége nem lehetett itt. A járvány előtti időszakban szinte évente találkoztak valamelyik településen, kulturális rendezvényeken, pályázati együttműködésben vettek részt, ám a legutóbbi találkozót háromszor kellett újratervezni, mígnem most sor kerülhetett rá. Barabási Ottó arról is beszámolt, hogy a községek elöljárói tárgyaltak a közelgő új pályázati időszakról, és szeretnék, ha egy hosszú távú közös projektre tudnának pályázati támogatást szerezni, hogy ne csak találkozásokat szervezzenek, hanem akár a településfejlesztés terén is együttműködhessenek.