2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Néhány szó a kadétiskoláról

A személyes érintettség okán – ugyanis 1954 és 1974 között a valamikori parancsnoki lakásban laktam, az ún profi-házban –, sok közöm van az épülethez.

A kadétiskolával szemben állt a Székely Kioszk vendéglő, az államosítás után napközivé alakították


Érdeklődéssel olvastam Keresztes Gyula kiváló műépítész ismertetőjét az egykori kadétiskoláról. A személyes érintettség okán – ugyanis 1954 és 1974 között a valamikori parancsnoki lakásban laktam, az ún profi-házban –, sok közöm van az épülethez. Időtáram összeállításában, amire már két héttel ezelőtt is hivatkoztam, ugyancsak találtam néhány adatot, amely múltképünket, reményeim szerint, életesebbé-élesebbé teheti.

1856-ban még az osztrák törvényhozás szavazta meg a monarchia területén a középfokú katonai oktatási intézmények felállítását, a rendszeres katonai középiskolai nevelés szükségességét. De még ezt megelőzően Schwarzenberg kormányzó arról érdeklődik 1853. január 18-án Marosvásárhely tanácsától, ha van a városban alkalmas épület, mely befogadhatná az Erdélyországi Katonai Alsó Nevelőintézetet, azaz egy kadétiskolát. A város megsejti benne a nagy lehetőséget, egy jövendő katonai akadémia – felsőoktatási intézmény – vonzerejét, a gazdasági és társadalmi fellendülés tényezőjét, ezért válaszában jelzi, hogy Marosvásárhely hajlandóságot mutat a cögeráj (amint a korabeli bizalmas nyelvhasználat nevezi az intézeteket) befogadására. 1854 januárjában azonban a felsőbb katonai hatóság eláll szándékától, bár a város a Kosárdombon már a helyet is kijelölte az iskola számára.

Ezután hosszabb szünet következik, amely, mint sejthető, Bernády György polgármestersége alatt szakad meg. Ekkor ugyanis a fáradhatatlan iskolaalapító a minisztériumhoz fordul, kéri egy katonai vagy gazdasági felsőiskola Marosvásárhelyre telepítését. A kormány (a belügyminisztérium) úgy dönt, hogy egy katonai alreáliskolát telepít Belső-Erdélybe is.

Az országgyűlés az 1907. IX. tc. 9. §-ban kimondja, hogy „Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának feltétele mellett, hozzájárult ahhoz, hogy a zágrábi szekerészlaktanya, a zágrábi hadtesttüzérségi laktanya, a zárai katonai alreáliskola, a nagyszebeni gyalogsági hadapródiskola és a marosvásárhelyi katonai alreáliskola telekbeszerzési és építkezési költségei, hosszabb időn át fizetendő és a folyó kamatokkal együtt a rendkívüli közösügyi kiadások között előirányzandó részletekben törleszthessenek.” Egyszerűbben szólva, a Kadétiskolának a város telket ad, az építkezés költségei részben a várost, részben az államot terhelik. Még ugyanabban az évben nyilvános versenypályázaton kihirdetik a nyertest: az építkezés kivitelezését, lebonyolítását ugyanaz a cég kapja meg, amely majd a Városházánál és a leánygimnázium felépítésében is közreműködött, a budapesti Grünwald fivérek vállalkozása.

A városi törvényhatóság 1907. január 9-én a kosárdombi telket a hadügyminisztérium rendelkezésére bocsátja. Amaz április 25-én 96 697 m2-t vesz át. Az épület tervei Nagyszebenben az Erdélyi Főparancsnokságon készülnek el március hó folyamán. Tulajdonképpen egy már kész típusterv adaptációjával van dolgunk (hasonló épület áll pl. Selmecbányán is). Az építkezési engedélyt június 9-én bocsátották ki, és a határidőket tartva, 1908. december 1-jén az épület nagyjából készen is állott. Közben az eredetileg kétmillióra taksált építkezési költségekhez még 700 ezer koronát kellett előteremteni a felmerült többletkiadások teljes fedezetére. Ezt a város állja. A megnyitásig eltelt kilenc hónapot a berendezések beszerzése, az épület bebútorozása tölti ki. A későbbiek folyamán Bernády megcsináltatja, sárga keramittéglával kövezi ki az utat a Gyermekmenhelytől a Székely Kioszkig. (Ez még a XX. század hatvanas éveiben is így volt, akkor aszfaltozták le ezt az útszakaszt. Az utca az István király nevét viselte.)

Már az iskolaépület elkészülte előtt 1908 szeptemberében a Kismartonból (Eisenstadt) áthelyezett csász. kir. katonai alreáliskola megkezdi első tanévét Marosvásárhelyen. (1917/1918-as lesz majd az utolsó teljes.) A négy évfolyamon a tanítás nyelve magyar volt, természetesen nagy hangsúlyt fektettek mindvégig a németre, amíg magyar tanárok oktatták a hadtudományra és általános tudnivalókra a jövendő egyenruhásokat. 1917-ben, a háború miatt, holott tervbe vették a fejlesztést, mégsem indul a gyalogsági és lovassági tisztképző akadémia.

1909. október 9-én megtörténik a kadétiskola (katonai alreáliskola) ünnepélyes átadása a Kosárdombon. Az iskolaparancsnok Chrestels Frigyes százados (erdélyi szász család sarja), akit 1910. október 29-én a hadügyminiszter őrnaggyá léptetett elő. Őt követi Kunst Ottokár őrnagy, aki viszont 1913. május 1-jén alezredessé avanzsál. Egyben a király engedélyezi, hogy viselhesse a pápától kapott Pro Pontifice et Ecclesia kitüntetését is. Az iskolának ebben az első időszakban nincs neve. A Csaba királyfi nevét csak 1941-es átszervezésekor, újraalapításakor kapja. A tanítványok száma száz fő körül mozgott.

Az iskola jelenléte megpezsdítette például a város sportéletetét, ugyanis 1910. március 20-án megalakul a Városháza kistermében a Marosvásárhelyi Vívó-Egylet. A mozgalom élére – a városban működő Nello Santerini vívómester kezdeményezésére – Filotás Ferenc, a kadétiskola tanára és gr. Teleki Domokos kerül. (Filotás leánya, Lili a Magyar Rádió egyik első bemondója lesz.) Az iskola egy másik tanára, Heverdle százados 1913-ban megfesti a főtéri lutheránus templom új oltárképét. A dicsfény mellett ne feledkezzünk meg az árnyoldalakról sem: az intézet növendéke volt 1915 előtt Szálasi Ferenc is, a jövendő nyilaskeresztes nemzetvezér.

*

1918 végén az iskola elhagyja helyét, a növendékek az iskolával tartanak, hosszabb bolyongás után 1919. január 28-án a magyar hadügyminisztérium közli, hogy a katonai alreáliskola növendékei tanulmányaikat Nagykanizsán folytathatják. Utóbb aztán Kőszegre telepedtek le és itt is működtek 1941-ig. A szülők, akik semmit sem tudnak gyerekeik sorsáról – hiszen Magyarország el van vágva Erdélytől, nincs postaforgalom, sem telefon-összeköttetetés, a Tiszáninnen és a Tisza-Duna köze román hadműveleti terület 1919 első felében –, kétségbeesetten ostromolják Iuliu Maniut, a Kormányzótanács teljhatalmú urát, tegyen valamit, hozassa haza gyermekeiket a bizonytalanból. A Székely Napló c. korabeli lap július 29-i száma úgy tudja, hogy a volt katonai alreáliskola növendékeit ideiglenesen egy székesfehérvári szükségtelepen helyezték el a magyar hatóságok.

Az épület tehát 1919-ben többnyire üresen áll. Kihasználása gondot jelent a városházának, gondot jelent a Kormányzótanácsnak Nagyszebenben. Addig is az év folyamán az egyik pavilonban ingyenes orvosi rendelőt rendeznek be, ahol a város szegény sorsú betegeit vizsgálják. Tüdő- és nemibajjal, gyermekbetegségekkel és nőgyógyászati tünetekkel küszködő embereket fogad hetente ötször az orvos-író, szerkesztő, a Zord Idő c. folyóirat tulajdonosa, Osváth Kálmán. (Lehet, hogy nem is véletlenül települt ide 1945-ben az orvostudományi egyetem?)

1919. szeptember 23. I. Ferdinánd román király a sinaiai Peleş-kastélyban aláírja a marosvásárhelyi román katonai líceum alapításáról szóló rendeletet. (1920. március 30-án ugyancsak királyi rendelettel felveszi Mihai Viteazul nevét. Az intézmény védőszentje Szent Miklós volt.)

1919. december 20-án megkezdődik a tanítás. Az iskolába 4 elemivel lehet jelentkezni, az intézet érettségit ad és lehetőséget arra, hogy végzettjei bármilyen felsőoktatási intézménybe felvételizhessenek. (1932. szeptember 1-jétől csak II-VIII. osztállyal működik. Fennállása 21 éve alatt több mint 1200 növendéknek adott diplomát.)

Az iskola tanárai többször is érettségi biztosok, a minisztérium megbízottjai a református és katolikus gimnáziumban, sőt a nemzeti tantárgyakat (Románia történelme, földrajza, alkotmánytana, a román nyelv) is ők tanítják felváltva a Papiu professzoraival a két magyar felekezeti gimnáziumban. Tanárai közül a legismertebb az a Traian Popa történelemtanár, akinek Emil Dandea 1926-ban megbízást ad, hogy írja meg Marosvásárhely román történetét. Az iskolának nagy fontosságot tulajdonítanak, hiszen a Papiu Ilarian gimnázium és az Unirea leányiskola mellett ez a harmadik pillére a székelyföldi román értelmiség számbeli megtöbbszörözésének, a romanizációnak. Többször is meglátogatta az iskolát a Szovátára igyekvő vagy onnan a nyaralásból hazatérő román királynő és Ileana hercegnő, román miniszterek, Berthelot tábornok (1922) és politikusok, akik a Laposnyán vadászó királyhoz vagy a Szovátán pihengető királynőhöz siettek tárgyalni, hajbókolni. (Pl. az iskola vendége volt a felséges uralkodócsalád 1924. augusztus 11-én.)

1922. augusztus 2-án a Szovátán időző Mária román anyakirálynőt és Ileana koronahercegnőt városunkban díszkapu fogadja a koronkai vámnál. Kivonul eléjük Marosvásárhely kormányzati krémje, a hadsereg vezetői. A királynő a katonai líceum mellett többek között meglátogatta a Városházát és a Közművelődési Palotát, a román hadiárvák otthonát, majd a Székely Kioszkban ozsonnázott.

Közvetve kapcsolódik a kadétiskolához az az 1936-os áprilisi esemény, melynek során Smaranda Braescu ejtőernyős világbajnok a vásárhelyi Aero-Club meghívására Marosvásárhelyre érkezik, hogy a nevére keresztelt helyi építésű vitorlázógépet felavassa. A kedvezőtlen időjárás miatt gépével nem Marosszentgyörgyön, hanem Koronkán ér földet. Gépét a Városháza előtt állítják ki a vásárhelyi gépmadárral együtt. Április 6-án a M.V. katonai líceum gyakorlóteréről száll fel gépével.

1 Az adatokért fölöttébb hálás vagyok Ioan Eugen Man úrnak, ill. könyvének:Târgu Mureş, istorie urbana din anul 1850 pâna la primul razboi mondial. II, 376, 398.

2 http://www.colmil-mv.ro/PROMOTII%20MURES.htm ; http://www.colmil-mv.ro/istoric1.htm

 (Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató