Nem elegendő a heti egy-két testnevelésóra

Az európai uniós országok viszonylatában Románia alulmarad, ami a tantervben szereplő testnevelésórák számát illeti, csupán heti egy-két óra mozgáslehetőséget biztosítanak a gyerekek számára. Ugyanakkor a romániai gyerekek közel fele fel van mentve tornából – derül ki egy országos napilapban napvilágot látott statisztikából.

Az utóbbi évek felmérései arra világítanak rá, hogy a romániai gyerekek egyre kevesebbet mozognak, és ez főként az iskolai tantervben szereplő testnevelésórák csekély számának tudható be. Elemi, illetve 5-8. osztályban heti két, középiskolában pedig heti egy testnevelésórát ír elő a tanterv. Mindemellett a romániai gyerekek közel fele fel van mentve tornából, és csupán 14 százalékuk vesz részt iskolán kívüli sporttevékeny- ségeken. A napilapban közzétett statisztikai adatok a testmozgás következményeire is rávilágítanak, azaz az utóbbi tíz év során közel húsz százalékkal nőtt a testsúlyproblémákkal küszködő gyerekek száma.

A tornaórák tantervbe foglalt csekély számán túl, nincsenek biztosítva azok a feltételek, amelyek közepette a gyerekek megfelelő körülmények között mozoghatnának, nincsen elegendő sportterem – adott hangot véleményének Csíki Zsolt, a marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum igazgatója. Az általa vezetett intézményben heti 6-8-10 órát sportolnak az oda járó gyerekek, viszont az igazgató szerint sajnos a romániai iskolákban az a jellemző, hogy nagyon keveset mozognak a diákok. Előfordul, hogy elemi osztályokban a tanító néni nem mozgásra, hanem egyéb foglalkozásokra szánja a tornaórát, illetve a szülők körében gyakori, hogy ha látják, hogy csemetéjük nem jeleskedik a mozgás terén, kissé nehezére esik elvégezni az egyes gyakorlatokat, azonnal felmentetik  tornából, így a gyerek még attól a heti egy-két óra mozgástól is elesik, amire az iskolában lehetősége adódna – véli az igazgató.

Példaértékű kezdeményezés Csíkszeredában

Dacára annak, hogy egyik tanügyi reform a másikat követi, a testnevelés mindig háttérbe szorul a többi tantárggyal szemben – mutatott rá Bogdán Emese testnevelő tanár, lapunk külső munkatársa, aki szerint ez is az oka annak, hogy manapság oly gyakori a helytelen testtartás, a gerincferdülés a gyerekek körében.

– Nevetséges, hogy középiskolában heti egy testnevelésóra van előírva. Serdülőkorban robbanásszerű fejlődésen megy keresztül a gyerekek teste, és ekkor óriási szükség lenne a sok mozgásra. Ellenkező esetben rossz testtartás alakul ki. Az európai országokban odafigyelnek arra, hogy legalább heti három testnevelésórán biztosítva legyen a gyerekeknek a lehetőség a mozgásra. Példaértékű Csíkszeredában Ráduly Róbert polgármester kezdeményezése, ugyanis elemi osztályokban lehetőséget teremtett a harmadik sportórára, aminek a költségeit az önkormányzat állja. Első és második osztályban a gyerekek megtanulnak korcsolyázni, harmadik-negyedik osztályban pedig úszni. A heti rendszerességgel megtartott foglalkozások a városi korcsolyapályán, valamint a városi uszodában zajlanak – ismertette a követendő példát a szakember. A gyerekek ennek köszönhetően zsenge korban megbarátkoznak két sportággal, amit általában a későbbiekben is előszeretettel űznek majd.

Ne a norma legyen a mérvadó!

Bogdán Emese rámutatott: amiatt, hogy kevés a testnevelésre szánt idő, az órák jellege, tartalmi felépítése is megváltozott, egyre inkább elsiklanak a szabad foglalkozások irányába. – A testnevelésórák elsportosodtak, a normák teljesítésére került a hangsúly, mérik a dobást, ugrást, futást, és normák szerint értékelnek, egyre kevesebb figyelmet fordítanak a gyerek testi fejlődésére. Például a tanár ne várja el a lúdtalpas gyerektől, hogy pár másodperc alatt leszaladja az ötven métert, mert mások a fizikai képességei. A tanterv szabad kezet ad a tanárnak, hogy egyénre szabott terhelést és értékelést alkalmazzon. Így a pedagógus azt a mozgásformát, ami az egyik gyereknek nem megy, helyettesítheti egy másikkal, amiben a gyerek ügyesebb, így nem érzi magát megpecsételve, és nem vésődik egy életre a tudatába, hogy ő nem képes elvégezni a feladatot, amit mindenki más igen – fogalmazott a  tanárnő.

A szülők hozzáállása is gyakran hibás

A szakember úgy véli, a szülők hozzáállásán is változtatni kellene, hiszen sok esetben nem veszik komolyan, ha a tanár felhívja a figyelmüket, hogy a gyereknek több mozgásra volna szüksége bizonyos testtartási hibák kiküszöbölése végett. A gyerek a nap 24 órájából 11-et ül, egyrészt az iskolapadban, majd otthon, a házi feladat végzése közben. Sajnos többnyire a családokban az eredménycentrikusság a fő szempont, azaz a gyerektől elvárják, hogy éltanuló legyen, és ennek érdekében délután több különórára járjon, ami a mozgás rovására megy.

– Mindemellett a nagy civilizáció közepette elpuhították a gyerekeket, nem lehet őket kivinni a levegőre tornázni, ha kissé fúj a szél, ha picit hűvösebb van, mert felháborodik a szülő és felelősségre vonja a tanárt.  Holott éppen az lenne a cél, hogy a szervezetet eddzük, és ezáltal növeljük az ellenállóképességét – mutatott rá Bogdán Emese.

Bérbe adott sporttermek

A szakmabeliek gyakran a tornatermek hiányára panaszkodnak, azaz egy népesebb diáklétszámú iskola esetében nagyon nehéz úgy összeállítani az órarendet, hogy mindenik osztálynak meg tudják tartani legalább a tantervben előírt egy-két testnevelésórát. Például a napvilágot látott statisztika szerint a fővárosban lévő 400 iskola 7 százaléka nem rendelkezik saját tornateremmel, ahol megfelelő körül- mények között megtarthatnák a tornaórákat. Bogdán Emese úgy véli, bár az utóbbi években sorra épültek a sporttermek, városon és vidéken is ezeket sok esetben a délutáni és esti órákra bérbe adják, hogy fedezni tudják a fenntartásukkal járó költségeket, így a gyerekeknek, ha szeretnének is iskolán kívül sportolni, nincs rá lehetőségük.