Nem írok és nem üzenek
Hanem mert más szakmabelit nem bírálok, hiszen szakszerűtlen volnék, és ha „kollégát”, úgy etikátlan. Einsteinnak sem üzenhetném, hogy legyen einsteinabb, de az íróknak sem, hogy legyenek íróbbak.
Nem amiatt, hogy „az egyéni vállalkozásoknak (…) megvan az előnyük, de nagyon sok a hátrányuk” (Kuti Márta: Amikor a kevesebb több. Jegyzetek az Időtár III. margójára. Népújság, 2012. március 31.). Hanem mert más szakmabelit nem bírálok, hiszen szakszerűtlen volnék, és ha „kollégát”, úgy etikátlan. Einsteinnak sem üzenhetném, hogy legyen einsteinabb, de az íróknak sem, hogy legyenek íróbbak. Ami pedig az egyéni vállalkozás jelentéskörét illeti, úgy érzem, minden cselekvő ember, az alkotó művészről nem is beszélve, vállalja annak kockázatát, hogy – miközben önkifejezési módjával megérinti embertársai lelkét, vagy a tudós, aki munkásságával megajándékozza közösségét, még ha egyéni becsvágy is hajtja, maradandó értéket bocsátva nyilvánosságra – a szakmától bírálatok özöne zúdulhat a nyakába. Egy kedves ismerősöm mondta egy nem alaptalan, de rosszindulatú bírálat kapcsán: „Az téved, aki dolgozik.”
Igen, Sebestyén Mihály tévedett (?) abban, hogy lapaljon vagy margón nem jegyezte meg: a teljesség igénye nélkül; de annyi fáradságos munka, nincs-szabadhétvég, televíziótlan este-éjszaka után talán elfeledte. De nagyobb mulasztás lett volna az Időtár fiókban tartása. És mentsége legyen az is, hogy valószínűleg számított arra: az általa vizsgált korszaknak vannak jobbanismerői (sic!), akik szakszerű hozzászólásukkal kiegészítéssel szolgálhatnak e „vaskos” kötethez.
Nem üzenek, de kívánok minden tisztességes alkotónak jó munkát, és rosszindulatú bíráskodások után, csakazértis, könnyű álmot.
Szőcs Katalin
