Ezúttal a pénzügyi felügyelet adott ki egy cáfoló közleményt, miszerint nem akarják bántani a kötelező magánnyugdíjalapokat.
Ezúttal a pénzügyi felügyelet adott ki egy cáfoló közleményt, miszerint nem akarják bántani a kötelező magánnyugdíjalapokat. Gazdasági hírportálokon terjedt el nem sokkal korábban a hír, hogy a kormány mégiscsak arra törekszik, hogy kezet tegyen ezek vagyonára. Mert jobbra nem képes.
A gazdasági média egy találkozóról kapott hírt, ahol a pénzügyi felügyelet mellett egyéb hatóságokkal is tárgyalt az a pénzügyminiszter, aki még a parlamenti meghallgatása napján szólta el magát, hogy államosítaná ezeket az alapokat. Névtelen forrásokból derült ki, hogy most ezekbe az alapokba a társadalombiztosítási járulékból befolyó összeget kurtítanák meg. Így is el lehet lehetetleníteni a működésüket, aztán magyar vagy lengyel példára jöhet a felszámolás. Hogy komolyan törik ezen a fejüket illetékesék, arra az a bizonyíték, hogy a névtelen forrásokból kiszivárgó információkra órákon belül érkezett a cáfolat.
Semmi kétség, hogy a kormány szívesen kezet tenne az alapokban felhalmozódott több mint 35 milliárd lejre, mert a tengernyi ígéretet nehéz betartani. Pillanatnyilag konkrétan nem sok pénzt látna a dologból, mert az alapok beruházásai túlnyomórészt államkötvényekben vannak, tehát legjobb esetben az államadósság csökkenne egy ilyen lépéssel, hogy aztán lehessen újabb hiteleket felvenni kenyérre a cirkusz mellé az ezzel jól tartható választóknak.
A szakértelemből eddig nem sokat villantó pénzügyér, ahol teheti, szapulja is az alapkezelőket, érthetően, mert az előbb említett példáknál is látható volt, hogy ahol ilyen államosításra készülnek, ott először lincshangulatot kell teremteni.
Az pedig ordas hazugság, hogy mindez a mostani és a leendő nyugdíjasok érdekében zajlana. Ha a kormányzat tényleg a szívén viselné a nyugdíjak kérdését, akkor nem a privát alapokat kellene rugdossa, amelyek a működésük eddigi kilenc éve alatt közel 7 milliárd lejes hasznot termeltek, amit az országban is ruháztak be. Hanem egyensúlyba kellene hozni az állami nyugdíjkasszát, amelyik évek óta komoly veszteségben van. A járulékok arányával játszadozni ebben az ügyben nem több szépségtapasznál, mert ha minden járulék az állami kasszába menne, annak az sem lenne elég, mivel jóval több a haszonélvezője a befizetőknél. És közben több mint hárommillió aktív korú munkavállaló dolgozik külföldön, nyilván, az ottani nyugdíjkasszákat gazdagítva. Ha lett volna a mindenkori kormányoknak ahhoz való eszük, hogy ezeknek az embereknek itthon teremtsenek jól fizetett munkahelyeket, okos gazdaságpolitikával, komoly beruházók idevonzásával és itt is tartásával, akkor nemcsak az állami nyugdíjkassza vinné jól, és lenne még talán nyereséges is, hanem az életszínvonalunk is legalább a visegrádi országoké felett lehetne. De amikor csak arra elég az ész, hogy hétmillió leendő nyugdíjas privát alapokba félretett pénzét próbálják ellopni, akkor még hosszú évekre kibéreljük az uniós tagországok sereghajtójának dicstelen címét.
