Nem vagyunk biztonságban
Négy év alatt négyszer próbáltak kirabolni. Csak egyszer sikerült. Azért írok az újságnak, hogy az utasok a különböző autóbuszokon és kisbuszokon nagyon vigyázzanak a zsebükre és a táskájukra.
Négy év alatt négyszer próbáltak kirabolni. Csak egyszer sikerült. Azért írok az újságnak, hogy az utasok a különböző autóbuszokon és kisbuszokon nagyon vigyázzanak a zsebükre és a táskájukra.
Csoportba szerveződnek a tolvajok, jól kigondolt taktikával körbeveszik a gyanútlan utast, és felszálláskor tumultust, lökdösődést okozva meglopnak. Zsilettel vágják ki a táskát, kinyitják a cipzárat, „profi” módon rabolnak. Ha a kiszemelt áldozat felfedezi a merényletet, a csoport (inkább banda) „akcióba” lendül, csúnya szavakkal, sőt fenyegetésekkel illetik. S ez a közömbösen hallgató utasok jelenlétében, füle hallatára és szeme láttára zajlik. Senki sem segít. A sofőr sem, sőt ajtót nyit, hogy kedvükre menekülhessenek a naplopó fiatal tolvajok, amikor a rendőrséget találjuk hívni.
Egyik kedvenc helyük a TCM-kantinnal szembeni buszmegálló, a 30-as maxitaxik, a 27-es autóbusz stb. A 27-es autóbusz sofőrje többszöri kérésre sem szólt közbe, bár egy „férfias” mondattal, neki – szerinte – semmi köze, mi történik az utasokkal, tudniillik az utat kell figyelnie. Nem érdekelte, hogy meglökdöstek, s az egyik 17 év körüli nő a kezét is felemelte, hogy üssön meg. Történt mindez fényes nappal, kedden, fél 3 órakor.
Rendszerint idősebb hölgyeket támadnak meg, akiket könnyebb szóval és tettel bántani. A feljelentést természetesen megtettem, kinézetüket is leírtam a rendőrségnek. Kérem, tegye meg más is, ha ilyenben van része. Sőt, az is jó volna, ha segítenők egymást, legalább szóval. Mert holnap lehet, hogy éppen az ablakon kinéző közömbös utason a sor!
Imreh Ildikó, Marosvásárhely
