Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kicsinek bizonyult a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház nagyterme, annyi szépkorú döntött úgy, hogy magukra öltik ünneplő ruhájukat, otthon hagyják gondjaikat és részt vesznek az ünnepségen, amellyel tegnap, az idősek világnapján a Gyulafehérvári Caritas a Richter Gedeon támogatásával kedveskedett nekik.
A sors csapásai, a betegségek, a nincstelenség ellenére törekedni kell arra, hogy az ember ne csak ezekre, hanem a szép dolgokra is odafigyeljen – ez volt az üzenete annak a történetnek, amelyet Szénégető István plébános osztott meg az egybegyűlt idősekkel. Mint mondta, nemrég egy 84 éves, botra támaszkodó idős asszony kopogott be a plébániára. Beszélgetni kezdtek, először fájdalmakról, a néni elmesélte, hogy lánya teljesen lebénult, viszont egy idő után szép dolgokra terelődött a szó, megjelent a mosoly a néni arcán, és ő kezdte bátorítani a plébánost a templomépítéssel kapcsolatosan. Majd elváláskor az idős asszony úgy búcsúzott, hogy október 13-án találkoznak, és ő székely ruhában megy a templomszentelésre. – Az ember ilyenkor hajlamos arra gondolni, hogy jön a tél, érkeznek a nagy számlák és elkeseredünk. De azt kell látnunk, hogy a tél után jön a tavasz, valami szép. Ha valaki erre képes, azt nevezem én bölcsességnek. Isten tudja, hogy hány problémával kell szembenéznünk ma, és Ő nem ellenünk, hanem az érdekünkben dolgozik – biztatta a szépkorúakat a plébános.
A tévénézés nem helyettesíti közös játékot
Becsky Borbála pszichológus előadásában a játék fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen ez nemcsak a gyerekkor tartozéka, hanem felnőtt és idős korban is építő szerepe van az ember életében.
– Azt az időt, amit ma tévénézéssel töltünk, régen közös játékra fordították az akkori emberek – elevenítette fel az idősekben szüleik, nagyszüleik mindennapjait a pszichológus. Azokat az időket, amikor falun összegyűltek a fonóban, közösen kézimunkáztak, vagy az oly népszerű, éjszakába nyúló römipartikat, miközben nagyokat beszélgettek a játékosok. Sok idős arcán látszott, hogy gyerekkoruk emlékei között kutatnak, majd elmosolyodnak, miközben pár másodpercre felvillannak a rég feledésbe merült pillanatok. Egy idős asszony meg is osztotta élményeit, pár szóban elmesélte, hogy gyerekkorában szüleivel és testvéreivel hogyan teltek a közös esték. – Kacagtunk nagyokat, és órákig beszélgettünk – számolt be a kedves emlékekről. – A játék nem kötelező, de egészségünkre minden korosztály számára nézve építő szerepe van. Teszünk valamit, ami nem létfontosságú, csak jó nekünk. Ha csak a létfontosságú dolgokkal foglalkozunk, előbb-utóbb kiégünk, panaszkodó emberekké válunk – hangsúlyozta Becsky Borbála, majd kollégájának, Cosma István pszichológusnak adta át a szót.
Interneten társalognak az unokákkal
Mint ismeretes, a Gyulafehérvári Caritas programkínálatának egyik fő célcsoportját a szépkorúak képezik, programjaikkal arra ösztönzik az időseket, hogy nyugdíjba vonulás után is találják meg azokat a tevékenységeket, amelyek révén hasznosnak érezhetik magukat, és ne elszigetelten éljenek, hanem egy közösség aktív tagjaiként. A Caritas által működtetett Teréz Anya Nappali Foglalkoztató Központba járó idősek rájöttek, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti, hogy az ember be kell gubózzon a lakásába, és az itt, közösen eltöltött órák alatt elfelejtik, hogy kicsi a nyugdíj és nagyok a számlák, hogy fáj a derekuk, hogy a gyerekek, unokák elfoglaltak, és ritkán látogatják őket. Velük egykorúakkal vannak együtt, jól érzik magukat, és ennek köszönhetően szellemileg nem épülnek olyan gyorsan le, nem lesz úrrá rajtuk a magány meg a depresszió. Lapunk érdeklődésére Varga Emese, a Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központ vezetője elmondta: jelenleg 185 idős jár be heti egy-két alkalommal a különböző csoportfoglalkozásokra, van, aki több csoportnak is tagja. A klubtevékenységek mellett, egészségmegőrzés végett tornacsoportok működnek, ahol szakember irányításával közösen mozognak a nyugdíjasok.
Mi több, angol és német nyelvre, illetve számítógép- és internet-használatra is oktatják a központban a szépkorúakat, hiszen sok idősnek külföldön élnek a gyerekei, unokái, és ki szeretnék használni az internet adta lehetőségeket, hogy naponta társalogjanak távol élő szeretteikkel. Amikor pedig meglátogatják idegenben élő családtagjaikat, bizony jól fog, ha tudnak kommunikálni angolul, németül – ismertette az idősek motivációit a központ vezetője.
– Tapasztaljuk, hogy nagyon sokat jelent számukra már maga az a tény is, hogy heti egy-két alkalommal eljöhetnek ide, beszélgethetnek, tartják egymással a kapcsolatot, barátságok szövődnek. Mindez már-már létszükséglet számukra, hiszen van olyan idős személy, aki csak hetente egyszer, a csoportfoglalkozásra mozdul ki a házból. Elképzelhető, hogy mit jelent egy ilyen embernek, hogy van ahol törődnek vele, ahol megkérdezik, hogy van – mondta Varga Emese.