A nemzet emlékeit őrző palota

A hatalmas lépcsősor talapzatánál Arany János ülőszobra fogadja a látogatókat, a kertben pedig, a lombok alatt „a nagy múzeumalapító”, Széchényi Ferenc szobra előtt sétálhatunk el. Alig hagytuk el a kertet a múzeumok majálisán, most a palotába készülhetünk, a meglepetéstárlatokra, a fiatalok pedig zenés, fáklyás felvonuláson vehetnek részt.

Magyar Nemzeti Múzeum

A hatalmas lépcsősor talapzatánál Arany János ülőszobra fogadja a látogatókat, a kertben pedig, a lombok alatt „a nagy múzeumalapító”, Széchényi Ferenc szobra előtt sétálhatunk el. Alig hagytuk el a kertet a múzeumok majálisán, most a palotába készülhetünk, a meglepetéstárlatokra, a fiatalok pedig zenés, fáklyás felvonuláson vehetnek részt. És ha megmásztuk a hatalmas lépcsősort (az oldalsó bejáratnál felvonó működik, akiknek ez nehéz volna), érdemes lesz a Magyarország története első termében a múzeum legelső „őre”, tudós vezetőjének szobra előtt is tisztelegni. Miller Jakab Ferdinánd munkásságának megismerésével kezdhetjük e hatalmas gyűjtemény első részének megtekintését. Indulhatunk történelmet tanulni, és az sem tántoríthat el ettől, hogy eszembe jut a költő sora az éji homályban késő régi dicsőségünkről, mert a 20 teremben látható magyar történelem tárgyi bizonyítékai bizonyára ezt is sugallják majd.

Ismerjük meg Miller Jakab Ferdinándot

Ott állok meg életrajza olvasásakor, hogy 1788-tól, nagy hírű egyetemek elvégzése után a Nagyváradi Gimnázium és Akadémia tanára volt. Ez életútjának egy közbeeső adata, de hazai vonatkozás.

Széchényi Ferenc 1802-ben adományozta a nemzetnek könyvtárát (11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot és 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 darab aranyérmét, régiségeket és festett képmásokat). A gyűjtemény rendezésére és működtetésére Miller Ferdinándot, olyan jeles jogászt és statisztikust nevezett ki, aki azelőtt gróf Batthyány József esztergomi érsek szolgálatában a pozsonyi érseki könyvtár vezetője, bölcsészdoktor volt, görög filológiát, bibliográfiát, egyetemes történelmet tanult. Az eredeti gyűjtemény először a Pálos rend kolostorában kapott helyet, majd a régi egyetem épületében. Az 1808. évi országgyűlés határozata alapján 1812-ben felállították az intézmény osztályait, benne foglalva a már létező könyvtárat, a természeti tárat és régiségtárat. Így alakult a British múzeum és a szentpétervári múzeum után a harmadik ilyen jellegű gyűjtemény Európában. A könyvtár és a gyűjtemények adakozással idővel annyira gyarapodtak, hogy immár önálló épületre volt szükség. Miller Ferdinánd József nádor megbízásából kidolgozta a Nemzeti Múzeum tervezetét, az önálló épület felállítására az 1832-36. évi országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget.

Amikor 1812. március elsején Miller Ferdinánd megkapta igazgatói kinevezését József nádortól, köszönőlevelében ezt írta: „végső leheletemig igyekezni fogok az intézet ügyeit a király és a haza javára, a nádor utasításai szerint és a magyar nemzet iránt érzett szeretetemnek megfelelően intézni.” 1823-ig, haláláig vezette a Nemzeti Múzeumot.

A múzeum épülete és szerepe napjainkig

Az épület tervezésével az országgyűlés Pollack Mihályt, a magyar klasszicista építészet nagy mesterét bízta meg. A homlokzat timpanonjának szobrait Rafael Monti müncheni szobrász készítette, középen Pannonia nőalakja, mellette kétoldalt a tudomány és a hírnév megjelenítői, a jobb és bal sarokban a Dunát és a Drávát szimbolizáló alakok láthatók. A belső díszítés és az allegorikus freskók 1875-től olyan művészek keze által készülnek, mint Lotz Károly és Than Mór. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a márciusi ifjak és a pesti nép a múzeumot és a múzeumkertet a legszebb nap helyszínévé tette. A hagyomány szerint itt szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt. A díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felsőháza. A Nemzeti Múzeum épülete a nemzeti szabadság jelképe lett azáltal, hogy évről évre itt tartják a március 15-i ünnepélyes megemlékezést, az ünnepi műsort.

Amint a földszinti előcsarnokba belépünk, kör alaprajzú térben találjuk magunkat, majd három lépcsősor vezet a reprezentatív belső térre, innen indulunk a Magyarország története megtekintésére.

Az egyes korokat, korszakokat történeti időrendben a királyi házak, az uralkodók és törvényeik, az építészet, a hadviselés, a jellegzetes öltözékek, ékszerek bemutatása alapján ismerhetjük meg. Csodálatos domborművek, egyházi ereklyék, térképek idézik a jelzett korszakot. 1222-ben, II. András idején keletkezett a rend és a hatalom törvénye, az Aranybulla, itt áll előttünk gyönyörű írással, hosszú sorokban róva. A bizánci ötvösművészet remeke a Monomachos korona, Nagy Lajos páncélos lovagjainak öltözete, díszes kardok, sisakok, főhelyen Kolozsvári Márton és György Szent György-szobrának hasonmása. Megjelennek később a bányavárosok, a XIV. században a céhek más ipari remekei, egy jellegzetes bányarészleg, a habán kerámia, a Hunyadiak emlékei, a híres bártfai stallum és a három részre szakadás után Erdély, a fejedelemség történetének jellegzetes mozzanatai. Mindez csak emlékkép a csodálatosan szép és korhű elrendezésből, méltatlanná válik a felsorolás, amely nem helyettesítheti a személyes élményt, a fejlődéstörténet alakulását szemünk előtt, a tárgyi bizonyítékok alapján. A Báthoryak és Bethlen Gábor, Apafi Mihály korabeli képmásai, Brandenburgi Katalin díszruhája, a gazdagság, a korabeli ízlés és művészet jelei. A termeket összekötő folyosón mintegy kiegészítésképpen korabeli hatalmas tablókon fejedelmi asszonyokat látunk, nagy hatalmú férjeik is ott vannak, de ők keleti selymekben, csipkékbe burkolt karcsúságukkal, halvány arcukból kiragyogó szemmel élővé varázsolják ezt a hatalmas csarnokot, mintha itt suhogna bársonyszoknyájuk, csillogna ékköves gyűrűjük. Kripták mélyén, templomok pincéjében, váraik kápolnájában eltemették őket, de varázslatos asszonyok, bátor férfiak voltak. Itt őrzi őket az emlékezet.

A Rákóczi-szabadságharc története és tovább, el egészen 1990-ig még 11 teremben folytatódik a történelem.

A Gömböc

A Tudós magyarok kiállítás mellett, amely a magyar tudomány eredményeit demonstrálja, Eötvös Loránd gravitációs felismerésétől a matematikai iskola képviselőinek a Nobel-díjasokig tartó bemutatásáig visszatérünk a legelső, a Kupolateremhez, amely most, a Múzeumok éjszakáján bemutatja a 2010-es sanghaji világkiállítás magyar találmányát, a Gömböcöt. A terem középpontjában a 200 mm magas, 1802-es sorszámú (Bolyai János születésének évszáma) Gömböc különleges tér kerülete mentén tekinthető meg. Ez az első ismert homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz két egyensúlyi pontja van.

Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet. Bárhogy is tesszük le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába tér vissza, ami különleges formájának köszönhető. Feltalálói Domokos Géza professzor és Várkonyi Péter adjunktus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárai.

Körülötte 10 óriási gömböc, kortárs képzőművészek festették arra a pályázatra, amelynek célja a Gömböc témájához illeszkedve látványos külsővel közvetíteni a magyar szellemiséget. Így jött létre a Kerekeredő, az Ágas-bogas, a Reveláció, a Csipkegömböc és a többi csodás műalkotás, amely a Gömböc teljes alakját ötletes festéssel, új formában, új megjelenítésben olykor játékszernek, olykor csodás tüneménynek mutatja be.

Gondolkodóba ejt a dolog, anélkül, hogy okoskodnék. Mi lenne, ha perpatvaros, válságos, sok bizonytalanságot mutató időnkben a felelős vezetők, de a józan kisemberek is elérnék valamely gömböc segítségével az egyensúlyi helyzetet, és bármikor abba térnének vissza. (Elvégre magyar tudós emberek találmánya a Gömböc!) Ezután a Gömböc és óriástársai a Művészetek Palotájában láthatók, és minden bizonnyal gondolkodóba ejtik nézőiket.

Napjaink muzeológusai

Évek óta találkozhatunk velük, ha nem vagyunk múzeumjárók, a májusi majálison, a múzeumok majálisán. Olyankor sem pihennek, a látogatók, főleg gyermekek gyűrűjében magyaráznak, mutogatnak, bizonyítanak mindarról a sok érdekes tárgyról, amit kihoztak bemutatni, tájékoztatni, gyönyörködtetni. Mi mást mondhatnánk erre, mint hogy megváltozott a múzeumok jelentősége, elérhetősége, ismeretterjesztő, eleven hatás. Ám emögött rengeteg munka, ötletesség, találékonyság, tudományos kutatás és felmérés, bemutató tehetség rejlik. Korunkban a muzeológus nemcsak a falak között végzi konzerváló, kutató munkáját, hanem megtalálja a modern kommunikációs technika minden eszközét, hogy a társadalom minden rétege megérthesse. Tiszteljük tehát a muzeológusokat, ezen a helyszínen a nemzet egyik kincsestárának őrzőit.