Néprajzi kutatás Szentgericén

Az üveges tánc mint közösségi jelenség

 Kik éltetik, milyen helyi hatásai vannak, és hogyan találkozik a kistérségi célokkal? – ezekre a kérdésekre keres választ doktori dolgozatához egy magyarországi fiatal néprajzkutató a szentgericei üveges tánc kapcsán. Másodszor járt a Nyárádmentén, és szívesen visszatérne a jövőben is.

Európai etnológia doktori programban írja doktori dolgozatát 

Eitler Ágnes (fotó), az Eötvös Loránd Tudományegyetem – Néprajzi Intézet doktoranduszhallgatója, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Néprajztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. Az elmúlt időszakban immár másodszor tartózkodott a Nyárádmentén, ugyanis a szentgericei üveges táncot és annak társadalmi hátterét vizsgálja.

A fiatal győri kutató esettanulmányokat készít a doktori dolgozatához, több településen vizsgálódik, de mindenképpen szeretett volna egy erdélyi településen is dolgozni. Olyan településeket keresett, ahol létezik egy hosszabb történetre visszatekintő színpadi táncos jelenség. Azt vizsgálja, hogy ezt miként használják fel napjainkban az egyes közösségek, milyen csoportosulások szerveződnek köréje, kik a kezdeményezői helyi szinten, mit jelent ez a helyieknek, illetve milyen egyéb, a színpadi táncon túlmutató következményei lehetnek, milyen más hatásokkal bír akár a településfejlesztés szintjén is.

 A helyi kapcsolatokat is vizsgálja

Tudatos volt a helyszínválasztás, miután olvasott a szentgericei üveges táncról, és egyre érdekesebbé vált számára, akárcsak az, hogy a településen két vallásfelekezet él, és az is hamar kiderült, hogy a kultú-raszervező tevékenység fő „motorjai” az egyházak. Mindezek még érdekesebbé tették számára Szentgericét, ezért már tavaly nyáron felkereste a nyárádmenti települést.

Kutatása nem csupán a táncra összpontosít, hanem szeretné egy nagyobb keretben vizsgálni a jelenséget: a forradalom utáni harminc évben milyen lehetőségeik voltak az embereknek, hogyan változott az emberek életmódja, milyen volt az egyéni gazdálkodásra való visszatérés, továbbá az is érdekli, hogy a helyi kultúraszervező tevékenység hogyan hozható kapcsolatba ezekkel, hogyan áll össze ez egy rendszerben, és milyen viszonyban áll ez a kistérségi célokkal, találkozik-e a helyi folyamatokkal, milyen elképzelések vannak helyi szinten és a kistérségi jövőt illetően.

A kutatás kiinduló tengelye az üveges tánc, így megpróbált mindenkivel beszélgetni, aki kapcsolatba hozható ezzel: a lelkészekkel, a keblitanáccsal/presbitériummal, helyi civil szervezetekkel. Ezáltal felderíthetőek a szálak egy ilyen jelenségen keresztül, kiderül, hogy kik a tánc éltetői, kiket hoz ez mozgásba, képet kap a tánc mögött álló emberekről és a településről is – mondta el lapunknak hazautazása előtt a kutató.

 Van értelme a munkának

Eitler Ágnes számára nagyon izgalmas ez a kutatás, sokféle választ kap, mindenkitől a maga tapasztalatát. Éppen ezért érdekes a néprajzi kutatás, mert sokféle választ és nézőpontot kap, amelyekből nem lehet egy tökéletes választ összeállítani, de közelebb lehet kerülni azokhoz az emberekhez, akikről szól ez a történet.