Néprajzos borlovag

A dicsőszentmártoni Szent Márton borlovagrend nagymestere, Antal Lehel november 12-én három új személyt ütött lovaggá. Közöttük volt a héderfáji Peti Lehel is, aki 29 éves koránál fogva a rend legfiatalabb tagja. Ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogy kicsoda Peti Lehel, mitől vált érdemessé a lovaggá ütésre.

A dicsőszentmártoni Szent Márton borlovagrend nagymestere, Antal Lehel november 12-én három új személyt ütött lovaggá. Közöttük volt a héderfáji Peti Lehel is, aki 29 éves koránál fogva a rend legfiatalabb tagja. Ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogy kicsoda Peti Lehel, mitől vált érdemessé a lovaggá ütésre.

– Elsősorban azért tartom fontosnak a Kis-Küküllő menti Szent Márton borlovagrend működését, mert olyan civil kezdeményezés, amely olyan értékeket képvisel, közvetít, amelyekkel magánemberként, de néprajz-kutatóként is azonosulni tudok. Az emberek szervezetten gyűlnek össze a kulturált borfogyasztás, a szőlőtermelés, a borkészítéssel kapcsolatos kulturális értékek megőrzése, továbbadása céljából. A nagyvilágot járva azt látom, hogy a helyi jelleg mindenütt érték, és ebben a Kis-Küküllő menti identitás, a Kis-Küküllő mentiség civil intézménye továbbvitelében a borlovagrendnek fontos szerepe van.

– A szőlőtermesztés, a borkészítés milyen helyet foglal el a néprajzkutatásban?

– Néhány éve kolozsvári kollégáimmal, a Néprajzkutató Antropológiai Tanszék munkatársaival elkezdtünk egy kutatást több Kis-Küküllő menti településen, az agrár specializálódás kérdéskörében. Már akkor láttuk, hogy a szőlőtermeléssel, borkészítéssel a Kis-Küküllő mentén szert lehet tenni kulturális tőkére. Fontosnak tartjuk az itteni borkultúra, a szőlőtermesztés jelentőségét gazdasági szempontból is. Szakmai szempontokból is kötődöm a szőlőtermesztéshez, a bortermeléshez, mert Héderfája közismerten kiemelt települése a Kis-Küküllő menti bortermelésnek, a családunk is mindig foglalkozott vele. Édesapám is elismert bortermelő. Kolozsváron és Magyarországon is megkóstolták az édesapám, a nagyapám által készített bort. Tehát van kapcsolatom a szőlőtermesztési, a bor-előállítási technikákkal. Én is szoktam segíteni a szőlő megóvásában, a bor készítésében. Ezzel szakmailag is kötődöm a bortermeléshez.

– Mit jelent számodra a borlovaggá avatás?

– Nyereség egy olyan társasághoz, csoportosuláshoz tartozni, amelynek az értékeit, célkitűzéseit fiatal értelmiségiként el tudom fogadni, amelyekkel azonosulni tudok. Amiben én tudok segíteni a borlovagrendnek, talán az, hogy szorgalmazom a lovagrend többszintű kapcsolatait intézményekkel, vállalkozókkal is. Azt hiszem, hogy pályázati lehetőségekben, a borlovagrend működésének néprajzi ismertetésében, népszerűsítésében, akár a médiával való kapcsolataiban is segíteni tudok. Nagyon fontosnak tartom a pályázati stratégiákra való fokozottabb odafigyelést, mivel úgy vélem, hogy mindenképpen támogatásokra is szükség lenne ahhoz, hogy hatékonyabban tudjon a borlovagrend működni.

– Mit éreztél, miután felvetted a mentét?

– Azt, hogy az életnek vannak olyan nagy pillanatai, amelyekre emlékezni kell, mert bizonyos új folyamatok indulnak el. Avatáskor olyan értékek sora előtt térdeltem le, amelyeket vállaltam, amelyekért tennem kell életem során.

– Melyik a kedvenc borod?

– Az én hangulatomhoz, ízlésvilágomhoz a tramini áll a legközelebb, nagyon szubjektív választás, mert azt tartom édesapám legjobb borának. Hogy én milyen bort készítek majd? Nem hiszem, hogy arra is jut majd időm a választott életterem és szakmám miatt. De nagyon fontosnak tartom lovagrendi céljaim megvalósítását, többek között azt, hogy Kolozsvártól Szegedig, Dicsőszentmártontól Székely-udvarhelyig alaposan megismerjék a Kis-Küküllő menti szőlőtermesztési, borkészítési, borfogyasztási helyi hagyományokat, az ezekkel kapcsolatos kulturális értékeket.