A népszámlálás hatása a makrogazdasági adatokra
2012-02-07 15:32:56
- Kósa András
A nyilvánosságra hozott előzetes népszámlálási adatok felborították Románia makrogazdasági adatait. Az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (GDP) értéke jelentősen növekedett, ami első ránézésre akár pozitívan is értelmezhető, ugyanakkor a munkanélküliségi arány szintén jóval nagyobb lett, ami problémákat vet fel.
A nyilvánosságra hozott előzetes népszámlálási adatok felborították Románia makrogazdasági adatait. Az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (GDP) értéke jelentősen növekedett, ami első ránézésre akár pozitívan is értelmezhető, ugyanakkor a munkanélküliségi arány szintén jóval nagyobb lett, ami problémákat vet fel. A csökkenő lakosságnak hatása van a 2021-gyel kezdődő hétéves EU-költségvetésre is (a 2014-2020 közötti költségvetést még a 2002-es népszámlálási adatok alapján számolják).
Kezdjük előbb a bruttó nemzeti össztermékkel, amely adott ország területén adott évben megtermelt áruk és szolgáltatások értékének összege (ez Romániában 388.651,4 millió lej volt). Az egy főre vetített GDP-t az ország életszínvonalának elemzésekor használják, mostani árfolyamon ez immár kb. 4870 eurót – a 2002-es népszámlálási adatok szerint 4265 eurót – jelent. Az új EU-s népszámlálási irányelveknek (a 12 hónapnál hosszabb ideje külföldön tartózkodó román állampolgárokat nem vették számításba), illetve a lebonyolítás körüli amatörizmusnak is köszönhető 2,6 milliós fogyást kimutató népszámlálási adatok alapján egyik pillanatról a másikra mintegy 6-700 euróval nőtt Romániában az életszínvonal. Persze ez egyrészt egyáltalán nem érzékelhető a mindennapokban, hiszen puszta statisztikai adatról van szó, másrészt hozzá kell fűzni, hogy az EU-ban ez még mindig a második legkisebb, Bulgária után. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság lélekszámának drasztikus csökkenésével az egy főre eső államadósság is jelentősen növekedett (4750 euróról immár 5130-ra). Ráadásul mindezen népességmozgás s az abból adódó gazdasági számok olyan időszakban születtek (a 2000-es évek első évtizede), amikor gazdasági fellendülés volt a világban, s azon belül Romániában is. A 20. század két nagy lakosságmozgása a századelőn, illetve a második világháború után, vagyis háborús és határ-, területmódosítási időszakban volt érzékelhető.
Az aktív lakosság aránya jelentősen csökkent, ennek megfelelően a munkanélküliségi ráta növekedett. Márpedig ennek kihatása lesz a hosszú távú gazdasági növekedésre, ugyanis a nemzetgazdaság erősödésének egyik motorja az aktív lakosság. Arról nem is beszélve, hogy az Országos Statisztikai Hivatal által közreadott előrejelzések szerint mintegy 1,9 millió külföldön tartózkodó román állampolgár túlnyomó többsége az aktívak közül került ki, akik valószínűsíthetően nem tervezik hazatérésüket. Vagyis a román népesség korstruktúráját tekintve egyre inkább elöregedő, az inaktívak arányában növekvő képet mutat, aminek kihatása lesz az egyensúlyi helyzet fenntartására. Lásd ezzel kapcsolatban a szociális és egészségügyi költségek növekedését s az ebből adódó társadalombiztosítási kiadások emelkedését.
Természetesen a migrációnak vannak pozitív hatásai is, hiszen a külföldi munkavállalók az elmúlt években jelentős összegeket küldtek haza, amivel a belső keresletet hajtották fel, s így áttételesen munkahelyteremtésben is részt vettek. Vagyis a kép nem teljesen fekete. De mielőtt ujjongani kezdünk, azt is tegyük hozzá, hogy az aktív lakosság teljesítményét tekintve legjobb helyzetben lévő egyénei távoztak (az ország humán tőkéjének erodálódása akár még nagyobb is lehet, mint a lélekszámbeli csökkenés), vagyis a megkeresett összeg töredékét küldték haza, miközben hasonló hazai teljesítménnyel a hazai termelékenységet növelték volna és a belső fogyasztást is jobban erősítették volna.
A puszta népességmozgáson (migráción) túl ugyancsak szomorú képet mutat a születési és elhalálozási arányokból adódó későbbi probléma. Kevesebben születünk, mint elhalálozunk, amiből következően a lakosság-kicserélődés nagyságrendekkel rosszabb képet mutat.
Azt azért figyelembe kell venni, hogy a mostani adatok pusztán csak materializálódtak, de a gazdaságra vetített hatásuk már eddig is érzékelhető volt. Romániában a produktivitás nagyon alacsony szinten van, ami bizony a fellendülő gazdasági ciklusban is megmutatta határait, a recessziós időszakban meg olyan visszaesést hozott, ami messze túlmutat azon országokén, amelyek egészségesebb korstruktúrával rendelkeznek. A mostani – egyébként statisztika-módszertani szempontból sok sebből vérző – népszámlálás viszont felhívhatja a figyelmet arra, hogy a gazdasági számok sem az égből potyognak ránk, hanem a lakosság állapota alakítja azokat. A népesedésről folyó diskurzus most megélénkül, kérdés, hogy a közpolitikában milyen válaszok érkeznek. A gazdaságpolitika egyik válasza a gyerekvállalás élénkítésében kell legyen, ami családi kedvezményben mutatkozhat meg. Vajon az előttünk álló kampányidőszakban felveszik-e politikusaink a porban heverő témát? Merthogy a romániai magyarság arányának növekedése bennünket sem tehet bizakodóvá, hiszen az abszolút számokban kimutatott fogyás jelentős.
