Nesze neked, nyugdíjemelés!
Hatalmasságaink ezelőtt hónapokkal világgá kürtölték, hogy márpedig Romániában 2013. január elsejétől nyugdíjemelések lesznek.
Hatalmasságaink ezelőtt hónapokkal világgá kürtölték, hogy márpedig Romániában 2013. január elsejétől nyugdíjemelések lesznek. Türelmetlenül vártuk postásainkat emelt nyugdíjainkkal. Jöttek is szorgalmasan, mert nagyon ügyes postásaink vannak, és hozták egyben a januári és a februári emelt nyugdíjakat: az életüket alig tengető, az életszínvonal alatt nyögő alsó réteg azért, hogy legalább lélegzethez juthasson a 350-500 lejes nyugdíjjal. Az alig boldoguló, úgynevezett középréteg a 700-1000 lejes nyugdíjával azért, hogy az emelt nyugdíjakkal hátha még a közköltségeket is ki tudja fizetni. A felső réteg – 3000, 4000 vagy isten tudja hány ezres nyugdíjt élvezők – azért, hogy nekik még több legyen, még nagyobb luxusban éljenek, még többet halmozhassanak fel belföldi és külföldi bankokban, magánnyugdíj-pénztárakban stb. stb.
Aztán megkaptuk! Mindenki azt, amit várt. Egyik ismerősöm, aki kollektívnyugdíjából tengeti életét, kapott 16, azaz tizenhat lej emelést két hónapra,
vagyis 8, azaz nyolc egész lejt egy hónapra. Szép, nagyszerű! Ebből már panasz nélkül tengetheti tovább életét. A másiknak, akinek 553 lejes nyugdíja volt, emelték havi 22, azaz huszonkettő lejjel. Na de, hogy panaszra oka ne legyen ennek a fránya „dolgozó népnek”, akik éhezve, fázva, félelemben, rettegésben élve felépítették azt a csodálatos szocializmust, volt, aki 36, azaz harminchat lejes emelést tudhatott magának. Naná, ebből igazán vígan megélhet bárki! Így már nem lehet panasza senkinek. Csak azon morfondírozgatok, hogy vajon azoknak az uraknak, akik ezeket a törvényjavaslatokat előkészítik, javasolják az alsó-, felsőháznak jóváhagyás végett, mennyi lehet a fizetésük? Nagyon jó volna tudni, és én azt szeretném javasolni, hogy nem tovább, de legalább két-három hónapig éljenek 6-700, vagy akár 1000 lejes fizetésből ezek az urak – de aztán semmi mellékes, uraim, mert nekünk sincs –, és utána üljenek vissza abba a bizonyos bársonyszékbe, hogy tegyenek javaslatot nyugdíj- és fizetésemelésre. Mindenképpen mind a fizetések, mind a nyugdíjak nagy szégyent jelentenek Romániára nézve. Ne csodálkozzunk, ha fiataljaink tömegesen hagyják el hazájukat, drága szülőföldjüket!
Ezt a nyugdíjemelést nagyon jól, emberi módon meg lehetett volna oldani, s talán véglegesen: ha fordítva emelték volna a nyugdíjakat. (Még megtehetik!) Azt, amivel emelték a 4-5 vagy 8 ezer lejes nyugdíjakat, adták volna a 350 lej nyugdíjjal rendelkezőknek, s így lépcsőzetesen mentek volna felfelé, míg odaérnek, hogy a 4-5-8 ezer lejes nyugdíjakat emelték volna 8, azaz nyolc egész lejjel. Így lett volna demokratikus, becsületes, humánus. Vagy pedig alkalmazzák a tangóharmonika-rendszert. Nyomják össze fentről le, és lentről fel. Legyen a minimálbér vagy minimálnyugdíj 1000 lej és a maximális fizetés vagy nyugdíj 4 000 lej. Ha ezt az igazán becsületes módszert alkalmaznák, az országnak egy banival sem kerülne többe, mint most, sőt, biztos vagyok abban, hogy sokkal több maradna az állam kasszájában. Véleményem szerint Románia lakossága akkor elmondhatná végre, talán egy évszázad után, hogy boldog, megelégedett, és soha el nem hagyja hazáját, szülőföldjét!
Szilágyi Domokos
