Nézd, ki van itt!
Timur Vermes elsőkönyves német író Adolf Hitler szemszögéből írta meg Nézd, ki van itt című regényét, amelyben a náci diktátor visszatér napjaink Németországába.
Timur Vermes elsőkönyves német író Adolf Hitler szemszögéből írta meg Nézd, ki van itt című regényét, amelyben a náci diktátor visszatér napjaink Németországába.
Az író az MTI-nek adott interjúban elmondta, hogy jelenleg a könyv megfilmesítésén dolgozik. A könyv magyarországi bemutatójára érkezett Budapestre, ahol felidézte, hogy két éve, egy törökországi nyaralás alatt bukkant Hitler „második könyvére”, amit annyira abszurdnak talált, hogy elhatározta: megírja a harmadikat.
„Egy kis faluban voltunk, ahol esténként nem volt mit csinálni. A piacon használt könyveket árultak, ott bukkantam erre az angol nyelvű kötetre” – mesélte, hozzátéve, hogy alapvetően az érdekelte, vajon milyen lenne, miként gondolkodna ma Hitler, például melyik német színésznőt kedvelné.
Az író ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvében szereplő alak fiktív, nem azonos az egykori náci diktátorral. „Viszont ha az olvasó egyetért valamiben az általam megalkotott figurával, akkor már nincs olyan messze az igazi Hitlertől”. Hozzátette: könyve szokatlan megközelítésének tétje éppen az, hogy Hitler bőrébe bújva az olvasó rádöbbenjen, milyen könnyű egyetérteni vele bizonyos kérdésekben, miként választhatta meg Németország Hitlert.
Alapvető forrásnak a náci diktátor Mein Kampf című művét használta, szerinte ebből pontosan lehetett rekonstruálni, hogyan gondolkodott, milyennek szerette volna láttatni magát. „Ha elolvassa valaki ezt, utána már könnyen el lehet találni a stílust és imitálni” – magyarázta. Szerinte ebből a műből az is kiderül, hogy Hitler szeretett volna műveltebbnek látszani, mint amilyen valójában volt.
Ahhoz, hogy Hitler hétköznapi életét is rekonstruálni tudja, az Obersalzbergben található dokumentációs központ iratait használta, ezekből kirajzolódott, miként töltötte idejét nyaralójában a diktátor, miről beszélgetett. „Beszélt mindenről, építészetről, művészetről, arról, hogyan kell autót vezetni. Mindenről határozott véleménye volt” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy ezeket a részeket később beépítette könyvébe.
A szatírában a Führer 2011-ben tér magához Berlinben, és míg világuralmi terveit építgeti és ismerkedik a modern világgal, Hitler-imitátorként kezdik foglalkoztatni egy tévéműsorban. A producerek csak egyetlen feltételt szabnak neki, hogy a zsidókról nem beszélhet, mert „az nem vicces”. Timur Vermes elmondta: már a könyv elején eldöntötte, hogy két dologgal mindenképpen szembesíteni akarja Hitlert: a modern szélsőjobboldallal és a holokauszt rémtetteivel.
Az író szerint az utóbbi volt a nehezebb feladat, hiszen a könyv szereplői Hitlerről nem gondolják, hogy valóban a náci diktátor jelent meg, színészként tekintenek rá, így felelősségre sem vonhatják. „Csak annyit tehettem, hogy az egyik hozzá közelálló szereplőm megpróbálja legalább egyszer elítéltetni vele a holokausztot, természetesen sikertelenül. Ennél közelebb nem juthattam”.
Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a könyvben Hitler egy percre sem rejti el antiszemitizmusát, a tévés producerek azonban nem kíváncsiak arra, mit gondol valójában a Hitler-imitátor, inkább a sikerrel vannak elfoglalva, és azzal, nehogy megüssék a bokájukat.
Arra a kérdésre, hogy mennyire kísérték heves viták a könyvet Németországban, az író azt felelte, várakozásaival ellentétben a német média érdeklődését nem keltette fel különösebben a kötet, annak ellenére sem, hogy a mű több százezer példányban fogyott. Megjegyezte, hogy érdekes módon a hasonló példányszámokat elért A szürke ötven árnyalata című erotikus könyv széles körű diskurzust indított el. „A legjobban az idegesített, hogy sokan azt mondták, Hitlerről már mindent megírtak. Ez nem igaz, Hitler szemszögéből még senki nem írt könyvet, ez új Németországban”.
A kérdésre, elég erősnek tartja-e a német demokráciát ma arra, hogy megakadályozzon egy Hitlerhez hasonló figura hatalomra jutását, Vermes azt felelte, ez a gazdaság állapotán is múlik. „Könnyű demokratának lenni, amikor mindenki jól él, a gazdaság pedig dübörög” – vélekedett. Szerinte amikor az emberek éhesek, munkanélküliek, sokkal nehezebb kiállni a demokrácia értékei mellett.
Úgy vélte, a legtöbb ember nem szereti a demokráciát, mert nehézkesnek, lassúnak találja. Inkább egy olyan ember után vágyakoznak, aki könnyebbé teszi a demokráciát, helyettük hoz meg gyors döntéseket, leveszi a felelősséget a vállukról.
Terveiről szólva az író elmondta, hogy jelenleg a műből készülő forgatókönyvön dolgozik, emellett szeretne újabb könyveket írni, de eredeti foglalkozását, az újságírást sem adná fel. „A könyv sikere rengeteg lehetőséget ad, most már olyan dolgokkal foglalkozhatom, amelyekkel valóban szeretnék” – magyarázta. Felidézte, évekig dolgozott „szellemíróként”, azaz celebritások helyett írta meg az élettörténetüket. Izgalmasabbnak találta, amikor érdekes szakmák képviselőiről írt, például repülőtéri csomagellenőrökről, halottkémekről.
Az író édesapja révén magyar felmenőkkel is rendelkezik, apja az 1956-os forradalom után hagyta el az országot. Megjegyezte, hogy magyar gyökerei miatt szívesen jön Budapestre, ahol otthon érzi magát, emellett természetesen jobban odafigyel a magyar vonatkozású hírekre.
