Február közepére elkészült a kormány a költségvetés tervezetével, de már az előző időszak bejelentéseiből is világos volt, hogy ahol tudják, meghúzzák a nadrágszíjat. Ez az államháztartás állapotát és a járvány gazdasági hatásait elnézve teljesen logikus. De okosabban kéne a spórláshoz közelíteni azoknál az ágazatoknál, ahol ezzel munkahelyek ezrei forognak kockán.
Az előző kormányzat kevés okos húzásainak egyike volt, hogy üdülési utalványokat adtak a közalkalmazottaknak. Persze még jobb lett volna olyan gazdaságpolitika, aminek nyomán ilyen juttatásokat ne csak a magánszférához képest amúgy is túlfizetett állami alkalmazottak élvezhessenek, hanem a privát szegmens munkavállalói is, de annak a – más kiadásokhoz képest nem nagy – néhány milliárdos tételnek a jelentős része nagyon jól jött az itthoni vendéglátóiparnak, amely el is kezdett fejlődni az utóbbi években. Nálunk ez az ágazat békeidőkben négyszázezer munkahelyet és a bruttó nemzeti össztermék mintegy 5%-át jelenti. Ez amúgy csapnivaló, ha megnézzük, hogy értelmes országok hogyan értékesítik a miénkhez képest fapados természeti adottságaikat, de az itteni kormányok sosem az eszükről voltak híresek.
A járvánnyal jövő bezárkózás és gazdasági következményei ezt az ágazatot érintették a legsúlyosabban, iparági adatok szerint az érintett cégek egynegyede húzta le a rolót, és ez az arány tovább romlik, akár a cégek egyharmadának ajtajára is lakat kerülhet, mire normális kerékvágásba térhet vissza az élet. Csak hogy érezzék a törődést, még a kormány nevezetes gazdaságmentő intézkedéscsomagjaiból sem láttak ígéreteknél többet, s hogy tökélyre emeljék a szektort sújtó bajokat, levágták a közalkalmazottak üdülési utalványait is. Amivel állítólag megspóroltak 1,7 milliárd lejt. Aminek legalább a fele mehet is vissza a munkanélküliségi alapba, ha százezer vagy ennél is több ember végleg az utcára kerül ebből a gazdasági ágazatból.
Válságos időkben elvileg üdvözlendő a takarékosság. Azonban olyan kiadásokon, amelyeknek a jelentős része végül a magánszférába áramlik ki, és jórészt nem a multik zsebébe folyik, hanem számtalan kisebb-nagyobb itthoni szolgáltatónak jelent üzletet, nem kellene spórolni. Ez cégek ezreinek jelenthetné a túlélést, és alkalmazottaiknak a kenyeret, számos esetben olyan helyeken is, ahol más pénzkereseti lehetőségből sem nagy a kínálat. Ezt az ágazatot inkább fejleszteni kellene a benne rejtőző potenciál miatt, mintsem sosem látott csődhullámba taszítani. Mert a spórlás válságidőben hasznos, de az értékteremtő vagy -mentő beruházásra ilyenkor még nagyobb szükség van, mint jó időkben.
