Nyári gyerekfoglalkozások a Medgyesi Unitárius Egyházközségben

Immáron második alkalommal került megrendezésre egyházközségünkben a vasárnapi iskolás, anyanyelvi gyermektábor – igyekszünk megteremteni a hagyományát.  

Immáron második alkalommal került megrendezésre egyházközségünkben a vasárnapi iskolás, anyanyelvi gyermektábor – igyekszünk megteremteni a hagyományát. Tavaly, amikor megszületett az elhatározás, úgy döntöttünk, hogy gyülekezetünk maréknyi gyermekecskéit (akik még nem bontottak szárnyakat a nagyobb kaliberes rendezvények irányába) itt, helyben, minimális hozzájárulással tanulságos, szórakoztató, összerázó tevékenységekbe vonjuk be (illetve néhány nap erejéig fellélegezni engedjük a szülőket azáltal, hogy a tábor ideje alatt kivételesen a gyülekezet foglalkozik a gyerekekkel).

A tábor négy napot, reggel 9 órától délután 6-ig tartott, minden napra ebédet és uzsonnát biztosítottunk a táborozóknak. A foglalkozások sporttal indultak (egyébként is keveset mozgunk manapság, a telefonképernyő simogatása pedig nem tartozik a sportolás körébe). Ezt áhítat követte, majd az elméleti foglalkozás, éspedig bibliai történetek megismertetése, ezeken át pedig idén a barátság berkeit jártuk be. A délutáni foglalkozás gyakorlati jellegű volt, de nagyrészt kapcsolódott az elméletihez, így pl. baráti karkötőket fontunk (de előtte megtanultunk fonni, ti. idén változatlanul kiscsoportos gyermekek vettek részt a táborban, őket pedig először a legtöbb tevékenységbe be kellett avatni), tehát fontunk, amikor a teremtésről beszéltünk, agyagból alkottunk, de volt üvegfestés, ceruzatartó-díszítés fonállal, újrahasznosítás kagylós nyári képhez. Továbbá énekeltünk, imákat daloltunk, sokat mozogtunk, finomakat falatozunk és legfőképpen megpróbáltunk egymásra figyelni.

A tábor zárónapja, vasárnap a szülőké és a gyermekeké volt. Az volt a szándékunk, hogy eltöltsenek egy olyan órát, amit az öröm közös megélése köt össze. Templomunkban az alsóboldogfalvi Kőkemény Süti együttes koncertezett. Ezzel tettünk egy újabb lépést az időbeosztás és egyensúlyozás összehangolására, amelyet a GSG-pályázatnak köszönhetően újra sikerült megvalósítani, hiszen gyülekezetünk padjait rég foglalta el ennyi szülő gyermekeivel.

Gyermeknevetéstől csengett az udvar, krétarajzoktól színes még most is a járda, szívünk pedig csordultig telt szeretettel, amit tőlük kaptunk. Isten áldja meg őket!

Mátyás Zita