Csütörtöki kimenő
Ősi erdélyi szó a 19. századtól errefelé. Állításom megerősítésére megfordultam és az Erdélyi szótörténeti tár 14. kötetét a hátam mögül előhalásztam – könyvtáram tágas öbléből –, és benne nem volt feljegyezve egyetlen történeti környezetben való előfordulása sem. Nem szerepelt benne – egyszerűbben szólva.
Attól még létezik nyelvünkben, környezetünkben, konyháinkban, piacainkon. Valaki például 390 kilót sütött le egyetlen naptári nap alatt egy egész gyülekezet számára. A lesütés ott kellemes és praktikus, ahol van udvar, kert, tér, következésképpen a tömbházi konyhákban általában sok füsttel, mocskolódással jár, nehezen kivitelezhető a nagyobb mennyiség alkalmassá tétele saláta vagy egyéb nyalánkságnyersanyag számára. A háziasszonyok húzódoznak vagy másra bízzák, megrendelik a termelőtől kisütve, lenyúzva héjától. A további munkálatok már a konyhaművészeti mozzanatok körébe tartoznak: felaprítás, aprózás, ízesítés, hozzáadás (tejföl, majonéz, hagyma, fokhagyma, olaj), feldíszítés, amennyiben egy nyári este alatt elfogyasztható mennyiséget minőségileg étvágygerjesztővé téve tálalunk fel, vagy a zakuszkakészítés titkait feszegetve a téli hosszú estékre és nem szeretem reggelekre gondolva munkálunk meg, így tartósítva a nyár és gazdag ősz bőségélményét.
Más nyelvekben is létezik. Angolul eggplant – tojásnövény. Bizonyára a britek, angolszászok, akik gyarmatosítók, világhódítók voltak, és ma is világpolgárok – a strucctojáshoz mérték a padlizsánt, hiszen alkalmuk volt gyakorta látni udvaraikon struccokat strucctojni. A németek nem sokat teketóriáztak, átvették a francia aubergine kifejezést. (Szinte magától kínálkozik a szójáték, ha a szó első felét auber-ober-nek ejtjük, ami felsőt, nagyot is jelenthet, ennek ellentéte, a méreten aluli kisvineta bizonyára untergine. A túlméretezett az az übergine. Az elhangzottak dacára arra kérném a német nyelvészeti akadémiával élénk szakmai kapcsolatot ápoló olvasóimat, ezt azért ne jelentsék Berlinnek, és ne anyakönyveztessék az új német nagyszótár számára.)
Hogy némi historiás hátszéllel is szolgáljunk, emlékeztetnem kell a nyájas, vinetakedvelő olvasót, hogy a napfényes paradicsomi időkben a tömbház- és panell negyedekben őszelőtől októberig ügyes kezű tűzmesterek kis kemencéket építettek az aszfalton a garázsok között néhány téglából, megfejelték egy vaslappal, és alágyújtottak. Ezen sültek, forgolódtak, szenesedtek a vastag sötétlila (innen a román neve és a magyar jövevényszó gyökere) gyümölcsös zöldségek.
Szabatos meghatározása „A padlizsán (egyéb nevei: tojásgyümölcs, török paradicsom, Erdélyben vineta – Solanum melongena) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába, a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó növényfaj, zöldségnövény.” A latin nevében bennerejlik az is, hogy dinnyére hajazó, emlékeztető. Igen, szezonilag egyszerre szoktuk fogyasztani a görög- és sárgadinnyével. Tehát, ha nyáron kiadós, de hústalan ebédet akarunk feltálalni szeretteinknek, az első fogás gyanánt vinetasalátát adunk fel paradicsommal, paprikával díszítve, hozzá friss (fehér, barna, magos stb.) kenyérszeletekkel, majd második és egyben zárófogásként a dinnyét hasogatjuk szét az asztalnál ülő családtagok száma szerint. Vannak családok, amelyek behűtve szeretik a dinnyét, mások a piaclangyos állagra esküsznek... Jaj, most elkalandoztam a dinnyefélék fogyasztási szokásai felé, holott a dinnye egy másik Csütörtöki kimenő témája leend. Szóval én a langyos oberginkrémes változatra szavazok, ilyenkor a legfinomabb, ekkor jőnek elő az ízek és hozzáadott ízfokozók a legteljesebb panorámájukban. A hűtőszekrénybe elrejtett, elmenekített vinetapreparátum az éjszaka folyamán megváltoztatja kissé állagát, merev lesz, és az ízek is megkopnak, másként jelentik be magukat az ízlelőbimbóinknak. Savanyodnak – valljuk be. Felkavarva valamit visszanyerhetünk frisseségéből, de az esti élményt csak az újabb azonnali készítés tudja megismételni. Ennek okáért alázatosan megkövetem a Csucsor nemzetség (klán) tagjait, ne csücsörítsenek reám haraggal.
A szakácskönyvek, melyek az utóbbi évtizedekben készültek, már egész receptúrát adnak, sokféle elkészítési módot ajánlanak. Mi, konzervatívabb régi fogyasztók maradunk a fentiek mellett, esetleg bővítve az étrendet a felszeletelt és olajban, prézlivel (zsemlemorzsával) kisütött ál-bécsiszelettel. Sőt van olyan háziasszony, -úr és genderőrmester, aki anélkül, hogy erről legbelsőbb híveit értesítené, a lecsóba is bekavar egy kisebb-nagyobb tételt, ami még sűrűbbé teszi ezt a szerb-balkáni eredetű, a török hódoltság előtt már átvett tokányt, finom zöldségpapit.
A vineta helyesírására az egy tés változat ajánlott (noha ejtése rendszerint két tés, azaz megnyomott t). Egyébként kultúrnövény. Kultúrákhoz kapcsolódik. Következésképpen van kultúrtörténete is, ami a botanikán, mezőgazdaságon és kertészeten is túlmutat. Ámbátor nem ismeretes hozzá kapcsolódó közmondás. Nem mondják azt, hogy padlizsán padlizsánnak nem vájja ki a szemét. Vagy hogy vinetából nem lesz szalonna. Pedig ez olyan kézenfekvő igazság.
