A családorvosok november óta húzódó felháborodása és az új év kezdetétől ígért drasztikus lépések, miszerint visszautasítják a múlt évi keretszerződés meghosszabbításának az aláírását és nem nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyeket az egészségbiztosítás elszámol, országos kudarccal járt.
A családorvosok november óta húzódó felháborodása és az új év kezdetétől ígért drasztikus lépések, miszerint visszautasítják a múlt évi keretszerződés meghosszabbításának az aláírását és nem nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyeket az egészségbiztosítás elszámol, országos kudarccal járt. Egyrészt a betegek iránt érzett felelősség, másrészt a fenyegetések és megfélemlítési praktikák arra késztették a háziorvosok többségét, hogy lemondjanak a tiltakozásnak erről a formájáról, és a megyék zömében aláírták a kiegészítő szerződést, ennek megtagadása esetén pedig a felajánlott pótszerződést.
Nehéz szívvel tették, és nagy bennük a tehetetlenségből fakadó elkeseredés – nyilatkozta megyénkbeli képviselőjük. A tiltakozó akciót ugyanis nem véletlenül indították, hiszen előre látták, hogy abban az esetben, ha nem teljesítik kéréseiket, a romániai háziorvosi rendszer napjai meg vannak számlálva. Először a középkáderek, az egészségügyi asszisztensek fognak távozni, ha a megszabott minimális költségvetésből a háziorvosok képtelenek lesznek a megélhetésükhöz szükséges bért biztosítani az új pénzügyi követelmények szerint. Az orvosoknak le kell mondaniuk a szakmai fejlődésről, mert nem lesz rá anyagi fedezetük, és a helyettesítésük is egyre nehezebbé, egyeseknek lehetetlenné válik. Ezenkívül vállalniuk kell továbbra is, hogy nem gyógyítók, hanem az egészségbiztosítást kiszolgáló tisztviselők maradnak. A kezelési előírások és csillagocskák béklyója ugyanis megfosztja őket attól, hogy a biztos diagnózis ismeretében megállapítsák a szükséges tennivalókat, felírják az árkedvezményes gyógyszereket, ahelyett, hogy útra tennék a pácienseket a szakorvosi ajánlásért. Továbbra is fizetni fognak, ha pácienseik nem vallják be a 700 lej feletti jövedelmüket, és ingyenes gyógyszereket írnak fel számukra. El kell viselniük a betegek felháborodását, ha szokás szerint akadozik vagy leáll az elektronikus nyilvántartó rendszer. Ilyen körülmények között hány fiatal végzős fogja vállalni, hogy a hat év egyetem után vizsgázzon, és négy éven át szakosodjon, hogy családorvos legyen Romániában? Megyénkben, amelynek központjában orvosi egyetem működik, napjainkban is 32 háziorvosi hely betöltetlen, a déli és egyes moldvai megyékben pedig ennek sokszorosa a hiány.
Ha nem teszik vonzóvá a szakmát, ha nem változtatnak a feltételeken, már most borítékolható, hogy az öt éven belül nyugdíjba vonuló 25 százalékot nem lesz akivel pótolni. Mindezek ismeretében tévedés lenne győzelemnek tekinteni azt a kényszerhelyzetet, aminek az év kezdetén tanúi vagyunk. És ezt az egészségügyi miniszter kilátásba helyezett leváltása sem fogja megoldani. Mélyebb érdekek, szándékok húzódnak a családorvosi rendszer elsorvasztására tett kísérlet mögött.
