Nyílt szívvel és mosollyal

Rendszerek változtak, az idő, amit megélt, történelemmé vált, s ő végezte a dolgát tisztességgel.

Tegnap délben Csegzi Sándor alpolgármester a város nevében felköszöntötte a 100. évét betöltő Temian Mihait, aki 1911. május 23-án született a Szatmár megyei Szilágykorondon.

Az ajándékozás utáni beszélgetés során Mihai bácsi elmondta, még arra is emlékszik, amikor 1918-ban, hétévesen véletlenül találkozott a frontról hazatérő édesapjával, aki nem ismerte meg. Háborúban nem járt ugyan, mert egy labdarúgó-mérkőzésen megsérült, de tisztán emlékszik a nehéz esztendőkre is. Rendszerek változtak, az idő, amit megélt, történelemmé vált, s ő végezte a dolgát tisztességgel. A brassói Vörös Csillag szakiskolában fémmegmunkálást oktatott, később a mesteriskola igazgatójaként vonult nyugdíjba. 2006-ig Brassóban lakott, ahol feleségével 63 évig boldog és felhőtlen házasságban éltek. Miután egyedül maradt, lánya vette gondozásba, így költözött Marosvásárhelyre, a Köcsög utcába.

Amikor az ideiglenes tartózkodást jelentettem be a lakosság-nyilvántartó hivatalnál, nem hitték, hogy édesapám 1911-ben született – mondja a lánya, aki elmeséli, hogy a születésnapra több mint 70 rokont várnak, hiszen már az ükunokáknak is családjuk van.

Mihai bácsinak megromlott a hallása és a látása, de azért hűséges kutyájával, amely – átszámítva majdnem egyidős a gazdával – mindennap sétál egyet, az újságárusnál értesül a világ dolgairól. A labdarúgáshoz, Brassóhoz hű maradt, és most is szurkol a Cenk alatti város csapatának, de azért az FCM szereplését is figyelemmel kíséri. Azt is megtudjuk, hogy több mint 40 évig, még 90 éves korában is egyházi kórusban énekelt, most is szokott, igaz, a fürdőszobában, hogy „gyorsabban teljen az idő”.

– Mindig nyitott szívű, víg kedélyű voltam, talán ezért érhettem meg ezt a szép kort. Most is, amikor sétálni megyek, mindenkinek mosolygok és köszönök az utcán, még akkor is, ha már nem látom élesen az arcokat – mondja Mihai bácsi.

Azzal válunk el, hogy jövőre is felkeressük, amire kedélyesen megjegyzi: személyazonossági igazolványa még 50 évig érvényes… szívesen lát. Aztán lánya alig tudja meggyőzni, hogy ne kísérjen le a lépcsőkön, hiszen erőt kell gyűjtenie a délutáni ünnepségre.