A szenátus pénzügyi-költségvetési bizottságának egy liberális tagja röppentette fel szerdán a hírt, miszerint a kormányzat illetéket készülne kivetni a banki aktívumokra.
A szenátus pénzügyi-költségvetési bizottságának egy liberális tagja röppentette fel szerdán a hírt, miszerint a kormányzat illetéket készülne kivetni a banki aktívumokra. A hír kisebb vihart váltott ki a pénzpiacon, a hazai bankszektor tőzsdén is érdekelt két komoly pénzintézete több mint egymilliárd lejt vesztett a részvényárfolyamuk csökkenése révén, mire másnap a kormányfő, majd a pénzügyi tárca is cáfolta a liberális szenátor értesüléseit. Ám az utóbbi időben a bankrendszerre rázúdított számtalan kormányzati kritikát nézve tényleg lehet, hogy készülnek egy ilyen adó kivetésére, amit végeredményben a bankok ügyfeleivel fizettetnének meg.
Persze az is lehet, hogy ez csak rémhír, de ennek kicsi az esélye. Például a kormányzatnak a magánnyugdíjalapok elleni offenzíváját is meglehetősen pontosan előre jelezte az ellenzék, és a mostani kiszivárogtató is régebb magas pozíciókat töltött be a bankrendszerben, ráadásul hasonló értesülések más forrásokból is kerültek ki a napokban kisebb gazdasági portálokra.
Ha ilyen illetéket vetnének ki a bankrendszerre, az nem lenne példátlan, Európa több országában is van hasonló banksarc, hozzánk közelebb nem is oly rég a magyar kormány vetett ki ilyen illetéket, de nyugati példák is vannak. Egyes országokban a bankok válság esetére szolgáló mentőalapjába folyik ez az illeték, mások az állami költségvetést gazdagítják vele. A kormányok mindenhol azzal etették az adófizetőiket, hogy megtanítják kesztyűbe dudálni a gazdag bankárokat, azonban ez messze nem igaz, mert az ilyen illetékekből származó kiadásaikat a multiknak számtalan kiskapuja van működési költségbe építeni, és rásózni az ügyfelekre, akik így adófizetőként és banki kliensként duplán fizetik meg a politikusok multiszelídítő akcióit. Ez nálunk is pontosan így lesz adott esetben.
Bolondságból kormányunknak is dupla adag jutott a bankárok állandó ostorozását illetően. Botcsinálta politikusok mindig találnak bűnbakot a gyengeségük álcázására, azonban az is tény, hogy a kontinensszinten is kiugró román gazdasági bővülés hátterében nem a termelőszektorok hegynyi jövedelme áll, hanem a hitelekből finanszírozott fogyasztás, amihez a bankárok pénzkötegei jelentik az üzemanyagot. Tehát egy ilyen gazdasági háttér mellett a kormánynak nem pofoznia, hanem értelmes törvényekkel támogatnia kellene a bankrendszert, főleg beruházásokra ösztönözve. A bankok elleni hadjárattal viszont a saját talpuk alól igyekeznek kirántani a szőnyeget, jókora lendülettel. Ez önmagában még nem volna gond, ám ha beüt a baj, akkor a kormány ámokfutásáról a számlát az adófizetőknek fogják benyújtani.
