Nyugdíjasnak lenni jó?!
A minap hallottam a rádióban, hogy Maros megyében több a nyugdíjasok száma, mint azoké, akik aktívan dolgoznak, és fizetik a nyugdíjalapot. Sokszor az az érzésem, hogy terhére vagyunk a társadalomnak, és ezt egyszerűen nem értem, hiszen mi annak idején ledolgoztuk tisztességgel és becsülettel a harminc vagy negyven évünket, és ugyancsak becsülettel „eltartottuk” a nyugdíjasainkat.
A minap hallottam a rádióban, hogy Maros megyében több a nyugdíjasok száma, mint azoké, akik aktívan dolgoznak, és fizetik a nyugdíjalapot. Sokszor az az érzésem, hogy terhére vagyunk a társadalomnak, és ezt egyszerűen nem értem, hiszen mi annak idején ledolgoztuk tisztességgel és becsülettel a harminc vagy negyven évünket, és ugyancsak becsülettel „eltartottuk” a nyugdíjasainkat. Valahogy olyan visszataszító, hogy minket, nyugdíjasokat szapulnak úton-útfélén, mintha mi lennénk a hibások azért, hogy nyugdíjasok lettünk, vagy hogy egyáltalán létezünk. Így is legtöbbünknek olyan „nagy” nyugdíjat számítottak ki, hogy alig húzzuk-nyúzzuk egyik hónapról a másikra, nem tudunk tisztességesen megélni belőle. Előre sajnálom a mostani fiatalokat, hogy amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, valószínűleg nem felére, hanem negyedére fog csökkenni az aktívan dolgozók száma, hiszen java részük, amelyik még dolgozik, külföldön keresi a boldogulását. Mindig rajtunk spóroltak az állam bácsi kiszolgálói, és rajtunk csattant mindig az a bizonyos ostor. Ideje lenne, hogy politikusaink erre keressenek valami életmentő megoldást.
Demeter Judit nyugdíjas
