Ó idők, ó erkölcsök! – kiálthat fel a boszorkányos szónoki tehetséggel megáldott ókori római író, filozófus szavaival az utas, aki Kolozsvárra érkezik. A kincses városba, amelynek egykori polgármestere, Köteles György, aki szerint Jézus is dák volt, minden, ami festhető volt, még a sétatéri padokat is piros-sárga-kék ruhába öltöztetve formálta a maga ultranacionalista képére Kolozsvárt.
Ezzel szemben Emil Boc liberális polgármester idején a folyton kizászlózott városban, amely mintha örökös ünnepre készülne, nemrégiben az úttestre festett jelek a nemzetközi szabványnak megfelelően piros, fehér és zöld színekben pompáznak. Az élénkpiros és fehér csíkos gyalogátjárók látványát máshol is megszokhattuk, a zöld kerékpársáv is nemzetközi útjel. Ennek ellenére a román szemlélők egy része Kolozsvár visszamagyarításának jelét látja benne, ezért felháborítónak tartja. Mivel „zöld posztó” a szemében a magyar zászló, véletlenül sem gondol az olaszra vagy az iránira.
A mezei magyar szemlélő pedig úgy morfondíroz magában, hogy nocsak, milyen szép lett az úttest, míg a másik a magyar zászló színeinek megszentségtelenítésén háborog, hisz ha nem is lánctalpak, de elegánsan suhanó, szép lila elektromos meghajtású autóbuszok, trolik, villamosok, továbbá gyalogosok és kerékpározók tapossák a piros, fehér, zöldet.
Hogy mi lesz ebből az interneten gyűrűző alaphelyzetből? Kitart-e Boc a nemzetközi jelek mellett, vagy egy szép napon a zöld – lett légyen nemzetközi jel – megkékül egy kicsit, hiszen úgyis majd megkopik, és elveszti eredeti színét. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. És marosvásárhelyiként tippelhetünk, hiszen itt is voltak olyan buzgó hazafiak, akik szóvá tették, hogy a téli díszkivilágítás a zöld fenyőággal, piros gömbbel és fehér gyertyával magyar színeket jelent, akárcsak a főtéri karácsonyfa díszei. Ez elég is volt ahhoz, hogy a reményt jelképező zöld, az ünnep örömét jelentő piros helyett a rideg, személytelen kék-fehérbe öltöztessék a téli ünnepekre a várost. Ami meg is felelt annak a reménytelenségnek, amelyet a megereszkedett díszkövekkel „ékes” korszak jelentett a város életében.
Ó idők, ó erkölcsök!
