ODFIE-konferencia Jobbágyfalván

Múlt héten szervezte meg az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) a 45. unitárius ifjúsági konferenciát Jobbágyfalván. A szervezet idei témája az énkeresés és az énünket meghatározó tényezők vizsgálata volt, de akadt idő a kapcsolatépítésre és szórakozásra is. A konferenciát Kovács István püspök nyitotta meg.

A Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezete, az ODFIE 1928 óta szervez évenkénti konferenciákat, ezek a totalitárius rendszerek idején szüneteltek, majd 1991 óta ismét folyamatosan sor kerül rájuk. Ezeknek a konferenciáknak a célja, hogy egy-egy társadalmi, fiatalokat is közvetlenül érintő témát vizsgáljanak meg, majd a konferencia végén kiadnak egy zárónyilatkozatot, az ott elhangzott gondolatokat összegezve a szervezet és elnöksége állást foglal az adott téma kapcsán – mutatta be olvasóinknak az évenkénti találkozások lényegét Nagy Norbert negyedéves unitárius teológiai hallgató, az ODFIE alelnöke.

Az idei tematika a Ben/nem/él jelmondat köré épült, mert a szervezet úgy látta, hogy az elmúlt két év járványhelyzete mindenkiben számos olyan dolgot hozott, amelyek létezéséről, arról, hogy milyen elnyomott érzéseik, gondolataik, énjeik vannak, nem is tudtak az egyének. A konferencián azt vizsgálták, hogy ezek az ének nem kerültek annyira a felszínre, mint azok, amelyekről ismernek minket, amelyek meghatározzák arcunkat, személyiségünket, valamint azt, hogy lényeges-e ezeket arányba hozni, szükséges-e ezekkel foglalkozni, megismerni tudatunkat.

Fotó: ODFIE

Különböző megközelítések

A jelmondatot többféleképpen lehet darabolni: él, nem él, bennem él, bennem nem él – mindezekről az énekről volt szó, hogy mi van a felszínen, és mi van a mélyben. Mindezt pedig különböző tudományágak szemszögéből próbálták megközelíteni. A nyitóelőadáson pszichológusi szemmel próbálták elmagyarázni a tudattalant, majd teológiai előadások, irodalmi panelbeszélgetések és sport révén próbálták megvizsgálni az adott témát. A vallási megközelítés mellett világi előadók is jelen voltak, akik a témát megtestesítő élettörténeteket mutattak be. Az első napon a teljes előadás-sorozat kiscsoportos beszélgetésekkel kezdődött, aminek az volt a lényege, hogy a hallgatók, mielőtt tudományos szemszögből megértenék mások előadásából, hogy mi zajlik bennük a felszínen és a háttérben, milyen ének határozzák meg őket, először elmesélhették, hogyan élik meg az énjüket, miket tapasztaltak az elmúlt két évben, és voltak esetek, amikor a beszélgetések során jöttek a felismerések a fiatalokban.

A konferencia végtapasztalata az volt, hogy az önmegismerés egy soha véget nem érő folyamat, és szinte kötelességünk ezzel foglalkozni, mert minél jobban haladunk ezen az úton, el tud mélyülni kapcsolatunk Istennel, rálátunk a világ nagy egységére és az azt működtető erőre.

Új csapat, jó munka

A háromnapos konferencián a napi foglalkozásokat reggeli és éjszakai áhítat nyitotta és zárta, volt fényképkiállítás, esti zenélés, koncert, majd utolsó napon záró istentiszteletet tartottak a templomban, és hazautazás előtt a kopjafán idén is egy emlékplakettet lepleztek le, jelezve azt, hogy a szervezet él, folyamatosan megújul, alakul. Az idei alkalomnak a 45. kerek szám adott különleges töltetet, és ez is azt mutatja, hogy talán ez a legnagyobb múlttal rendelkező ifjúsági konferencia.

A rendezvényen mintegy 150 személy fordult meg, részt vevő egyletesek, előadók, meghívottak és szervezők, többnyire székelyföldi gyülekezetek, egyletek tagjai Sepsiszentgyörgytől a Mezőségig, de érkeztek az Aranyos vidékéről, sőt az anyaországból is. Az idei konferenciát egy teljesen új csapat szervezte, tagjai a járvány előtt még egyletesek és résztvevők voltak, a szervezet vezetősége is megújult márciusban, így a legtöbb szervezőnek új feladatköre volt, de mindenki megtalálta a helyét, és remek munkát végzett – összegzett a szervezet alelnöke.

Az esemény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Communitas Alapítvány és a Unitarian Universalist Funding Program támogatásával valósult meg.