Ötven éve tartó boldogító igen

Aranylakodalmukat ünneplő párokat köszöntöttek a Marosvásárhelyi Napokon

Ötven éve mondott igent egymásnak az a 41 marosvásárhelyi pár, akiket pénteken a marosvásárhelyi vár házasságkötő termében köszöntött aranylakodalmuk alkalmából a város vezetősége. Az ötvenéves házassági évfordulójukat ünneplő párok tiszteletére szervezett rendezvény évek óta a Marosvásárhelyi Napok elmaradhatatlan mozzanata, és arról a helyszínen minden évben meggyőződhetünk, hogy nagyon sokat jelent az egymás mellett öt évtizede kitartó emberek számára a városvezetés gesztusa, volt, aki nehezen mozogva, de olyan is, aki tolószékben ülve, de eljött, hogy részese legyen a pillanatnak.

Az ünneplőbe öltözött szépkorú párokat Kovács Mihály Levente, Marosvásárhely ügyvívő polgármestere köszöntötte, és arra kérte őket, hogy az együtt töltött fél évszázad után a házasságkötő teremben felcsendülő nászinduló dallamaira jelképesen ismét mondják ki a boldogító igent.

Az ügyvívő polgármester egy történetet mesélt el egy marosvásárhelyi boltban vásároló idős házaspárról. A férfi csendben állt, kezében a felesége táskájával, miközben a hölgy gondosan válogatta a gyümölcsöt. Amikor valaki tréfásan megkérdezte az idős férfitól, hogy még mindig ilyen türelmesen vár-e a párjára, az mosolyogva csak annyit mondott: ötven éve várok rá, most már minek sietnék?

– Ha egyetlen gesztust kellene választani, ami összefoglalja, mit jelent egy közös élet, talán ez lenne az. Tudni várni, tudni maradni, tudni kimondani még öt évtized után is, hogy itt vagyok veled. Ez a történet emlékezetes maradt számomra, mert azt hiszem, ebben benne van minden: a szeretet, az elköteleződés, az igazi társaság, a csend ereje. A Marosvásárhelyi Napokon olyan párokat ünneplünk, akik ötven évvel ezelőtt indultak el a közös úton, akik nemcsak szerettek, hanem kitartottak, akik nemcsak ígéretet tettek, hanem nap mint nap újraválasztották egymást. Az ilyen szeretet nem látványos, nem harsány, nincsenek hozzá nagy szavak vagy romantikus filmzenék, de ott van a reggeli kávéban, a közös hallgatásban, a tekintetben, amit már nem kell megmagyarázni. Ott van a közösen nevelt gyerekek mosolyában, a sok közös ünnepben, a vállalásokban és az újrakezdésekben. 

Ezek a párok nemcsak egy történetet éltek végig együtt, hanem egy otthont, egy világot, egy biztonságot építettek, és közben példát mutattak nekünk, fiatalabbaknak. Példát arról, hogy egy kapcsolat nem attól szép, hogy hibátlan, hanem attól, hogy két ember kitart egymás mellett jóban és rosszban. Tudjuk, hogy nem volt mindig könnyű, voltak csendek, viták, nehezebb évek is, de Önök mégis itt vannak együtt, és ez a mai rohanó, bizonytalan világban többet jelent, mint valaha – szólt elismerően az aranylakodalmukat ünneplő párokhoz Kovács Mihály Levente, és megköszönte nekik mindazt, amit példájukkal nyújtottak a fiatalabb nemzedékeknek: hitet a szeretetben, a hűségben és a csendes kitartásban, majd egyenként minden párnak átnyújtott a város részéről egy tortát, egy virágcsokrot és egy oklevelet.