Offline szülők, online kamaszok

*Fotók: Vásárhelyi Forgatag

Biztonságban van-e otthon, a négy fal között a gyerekünk?

Akinek volt vagy van kamasz gyereke, az tudja, mennyi fejfájással, bosszúsággal, álmatlan éjszakával jár ez az időszak, hiszen a kamaszkor mindig is a lázadásról, az identitás kereséséről és a határok feszegetéséről szól. Ma azonban mindehhez társul egy új tényező: a számos téren hasznos, ám rengeteg veszélyt rejtő online világ, amiben a mai serdülők élnek. A Netflixen nemrég bemutatott Kamaszok című minisorozat egy 13 éves fiú történetén keresztül mutatta be, hová vezethet az, ha a gyerek magára marad a virtuális tér kihívásaival. A sorozat sokkolóan világított rá: a szülők gyakran nincsenek tisztában azzal, mi zajlik gyermekeik életében, miközben azok – úgy tűnik – szobájukban ülnek. Ez a megrázó történet adta az apropóját az Offline szülők, online gyerekek című, rendkívül aktuális témát boncolgató beszélgetésnek, amelyre a Vásárhelyi Forgatag Duma terében került sor szombaton. 

A sokak számára érdekes és aktuális témáról Portik Emese, Farkas Katalin pedagógussal, kétgyerekes édesanyával, és Labancz Dániel magyarországi klinikai szakpszichológussal, egyetemi oktatóval, a Nyugi! című, kamasz gyerekek szüleinek szóló könyv szerzőjével beszélgetett, aki maga is egy 12 éves kamaszlány, valamint egy 8 éves fiú édesapja. 

Egy kattintásra van minden 

Labancz Dániel már a beszélgetés elején kiemelte: sokszor meglepődik azon, hogy egyébként felvilágosult, értelmes, a gyereknevelésnek más aspektusaira rengeteg energiát fordító szülők mennyire óvatlanok azzal kapcsolatban, hogy a gyerekük mit csinál az online térben. 

– Amikor megkérdezem a másodikos-harmadikos-negyedikes gyerekek szüleit, hogy van-e a gyerek által használt eszközökön szülői felügyeleti program, a válasz gyakran az, hogy nincs, mert az én gyerekemet az online világ még nem érinti, még nem érdekli. Lehet, hogy nem érdekli, de igazából az online térben egyetlen kattintásra van minden olyan dologtól, amiről mi, felnőttek azt gondoljuk, minél később találkozik vele, annál jobb – hívta fel a figyelmet a szakember, aki szerint, akárcsak a Kamaszok című filmben, a mindennapokban is gyakori, hogy nem tudják a szülők, mit csinál a gyerekük az online térben, hiszen bemegy a szobájába, becsukja az ajtót, és a szülő örül, hogy nincs gond vele. Azonban kamaszkorban nagyon képlékeny az identitás, a személyiség, az önbecsülés, ezért nem mindegy, hogy ebben az időszakban milyen tartalmakkal találkozik a gyerek.

A klinikai szakpszichológus megjegyezte: ajánlja mindenkinek Jonathan Haidt amerikai szerző A szorongó nemzedék (The anxious generation) című könyvét, amelyben rávilágít arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2010 az az év, amikortól látványosan elkezdett romlani a fiatalok mentális egészsége. 

– Ez az az év, amikor megjelent az okostelefon, az Iphone, és a gyerekek kezébe adtuk azt, mindenféle kontroll nélkül. Nem azt mondom, hogy ez az egyetlen oka minden problémának, de mindenképp egy erős hatás. Azóta jóval több a szorongásos probléma, a depresszió, az önértékelési-, evési zavarok aránya a kamaszok körében – mutatott rá Labancz Dániel, aki szerint a szóban forgó könyvben a szerző arra is rámutat, hogy Amerikában a rabok több időt töltenek a szabadban, mint a kamasz gyerekek. 

Nem küldjük le tejért, mert féltjük, de beengedjük a rengeteg veszélyt hordozó online térbe

Mint mondta, 2010-től elkezdtük beengedni a gyerekeinket egy olyan világba, az online térbe, amiről gyakorlatilag nem tudtunk semmit, hiszen a legtöbb szülőnek fogalma sem volt arról, hogy ez valójában mit jelent, milyen veszélyeket rejt. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtük félteni a gyerekeinket a való életben tapasztalható kihívásoktól. – Gyerekkoromban a nyári szünetben reggel felpattantunk a biciklire, és elmentünk pangászni, tudtuk, hogy délben haza kell menni ebédre, sötétedéskor meg vacsorázni. Ezek voltak azok a helyzetek, amikor szülői felügyelet nélkül, a barátokkal együtt szociális helyzetekben próbálhattuk ki magunkat, különféle fizikai és társas kihívások elé állítottuk magunkat. Ráadásul a szüleink rendszeresen leküldtek a boltba tejért. Ma ez nagyon ritka, arra gondol a szülő, a boltig mennyi minden történhet. Így hát valójában beengedtük a gyerekeinket ebbe az igen veszélyes online térbe, és elkezdtük óvni őket a valós élethelyzetektől, például attól, hogy menjenek le az utcára játszani – világított rá a klinikai szakpszichológus, aki szerint mindezek hatására a társas kapcsolatok elkezdenek visszafejlődni, közben az online térben olyan bőrbe bújik a gyerek, amibe akar, kimenekül adott helyzetekből, nem kell társas helyzetekben helytállnia. Ez pedig fokozza a szorongást, bizonytalan lesz a saját maga hatékonyságát illetően, mivel nem tapasztal meg élőben adott helyzeteket. 

Saját telefon – mikor is?

A pedagógusok gyakran tapasztalják, hogy míg régen a szünet az önfeledt, közös szabadtéri játékról szólt, manapság a gyerekek, ha lemennek szünetre, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Farkas Katalin pedagógus, aki Waldorf-iskolában tanít 5-8. osztályos diákokat, elmondta, egy ideig hagyományos iskolában oktatott, és megdöbbentő volt számára azt tapasztalni, hogy amint kicsengettek, minden gyerek elővette a telefonját. Mint hozzátette, nem lehet általánosítani, hiszen nagyon változatos a gyerekek családi háttere, vannak nagyon tudatos szülők, akik még a hetedik osztályos gyereküknek sem vesznek telefont, de persze olyan gyerek is van, aki már elemiben online játékokkal tölti az idejét. 

Labancz Dániel leszögezte, saját telefont 14 éves kornál hamarabb semmiképp nem adna a gyerekek kezébe. Mint mondta, a mai szülőknek azért van nehéz dolguk, mert nincsen mintájuk arra, hogy miként tanítsák meg a gyerekeiknek az online világ biztonságos használatára, hiszen az ő kamaszkorukban még nem voltak ilyen kihívások. 

A klinikai szakpszichológus elárulta, hogy saját gyerekénél egy okosórával hidalták át a problémát, aminek számos olyan funkciója van, mint egy telefonnak, de mégsem az. Ugyanakkor náluk otthon az a szabály, hogy a laptopot is csak a nappaliban használhatja a gyerek, nem mehet be vele a szobájába. A szakember szerint jó, ha a szülő előre átgondolja, mit is szeretne ezen a téren megengedni a gyerekének, még mielőtt arra kerülne a sor, hogy a gyerek kérni fogja. Minél fiatalabb a gyerek, annál inkább elfogadja a nemet, viszont ha szülőként visszavenni akarok abból, amit már adtam, az sokkal nehezebb – adott hangot véleményének Labancz Dániel, majd megjegyezte, tisztában van azzal, hogy milyen nehéz a gyerekének, hogy nem kaphat saját telefont, miközben a kortársak részéről ott a nyomás, hiszen nagy részüknek már van saját készüléke, azonban azzal is tisztában van, hogy mi mindentől védi meg a gyerekét azáltal, hogy nemet mond. 

Farkas Katalin hozzátette: a kamaszok nagyon jól tudják, mivel kell a szülőt sarokba szorítani, ezért amikor a gyerek azzal jön, hogy bezzeg már mindenkinek van telefonja az osztályban, akkor érdemes egyeztetni a többi szülővel, mert bizony gyakran derül ki, hogy más gyereknek sincs. Mint mondta, náluk az iskolában több alkalommal volt egyeztetés a szülők között a telefontéma kapcsán, azonban a tapasztalat az, hogy ha születik is valamiféle egyezség, vannak szülők, akik kihátrálnak ebből, nem mernek szembemenni a saját gyerekükkel, a meggyőződésüket felülírja a gyerek pillanatnyi óhaja. 

Kellenek a határok… hogy legyen mit átlépni

Labancz Dániel rendkívül fontosnak tartja, hogy még mielőtt a gyerek belép a kamaszkorba, legyen kialakulva a szülővel egy olyan bizalmi kapcsolata, hogy úgy érezze, ha kényes kérdésekről beszélne, ha butaságot csinált, a szülőhöz bármikor fordulhat. 

– Amikor azzal jönnek a szülők, hogy nem merik elengedni bulizni a 16-17 éves gyereküket, mert félnek, hogy valami butaságot csinál, bajba keveredik, kicsit kegyetlennek tűnhet, de azt szoktam mondani, akkor nem készítették fel kellőképpen arra, hogy mit kell tenni, ha baj van, hogy hívjon akkor is, ha részegen fetreng az árokban. Ehhez pedig az kell, hogy lehessen beszélgetni a szülővel rázós témákról. És ez nem kamaszkorban kell elkezdődjön, hanem a gyerek már pici korában ezt kell megtapasztalja – hívta fel a figyelmet. Fontos, hogy érezze a gyerek, hogy komolyan vesszük, hogy jelen legyünk és ráfigyeljünk, amikor hozzánk fordul, hogy leüljünk néha vele, megnézzük, mit csinál az online térben, mivel játszik. De semmiképp ne kamaszkorban akarjuk elkezdeni azt, hogy tabutémákról is lehessen beszélni a szülővel, mert akkor már túl késő. Ha a serdülő kényes témáról szeretne beszélgetni, lehet azt mondani, hogy ez nehéz kérdés, át kell gondolnom, vissza lehet kérdezni, hogy miért merült fel benne az adott téma, de érezze, hogy anyával, apával lehet erről beszélni.

Ugyanakkor nagyon fontos kereteket és határokat szabni, hiszen míg a kisgyereknél azért van ezekre szükség, hogy biztonságban legyen, ne sérüljön meg, a kamaszoknál más a helyzet, itt nem azért van szükség határokra, hogy azokat a kamasz ne lépje át, hanem hogy legyen mit átlépnie. Erre az életkorra ugyanis jellemző, hogy próbálgatni kezdi a saját én hatékonyságát, látni akarja, mit szól a felnőtt ahhoz, ha a megszabott határokat átlépi. Ha nincsenek határok, akkor egy ponton túl előfordulhat, hogy miközben keresi a határait, addig megy el, amíg bele nem ütközik valamiféle korlátba, ami legrosszabb esetben a törvény lesz.

Ami az osztálycsoportban zajlik, arra sem a pedagógusnak, sem a szülőnek nincs rálátása

A beszélgetésen a bántalmazásról is szó esett, ennek kapcsán Farkas Katalin pedagógus hangsúlyozta, hogy a tudatosítási kampányoknak óriási szerepük van, és folyamatosan szükség van ezekre, hiszen bántalmazás esetén egy 25 fős osztályban van esetleg néhány bántalmazó és egy-két bántalmazott, azonban további húsz gyerek ott van csendben. Nagyon fontos őket aktiválni, bennük tudatosítani, hogy ez nincs rendben, és lehetnek ők azok, akik felkarolják az áldozatot, vagy akár bevonnak egy külső segítséget. Megjegyezte, ő pedagógusként hasonló esetben mindenképp bevonja a szülőket, úgy érzi, ez a kulcs, mivel általában az, aki bántalmaz, legtöbbször otthonról, a családból hoz valamit. 

A pedagógus szerint a kiskamasz korosztály nagyon érzékeny, elég egy rossz szó, egy kellemetlen megjegyzés, főleg a társaktól, hogy sebet ejtsen rajtuk. 5-8. osztályban gyakori, hogy délben hazamennek a gyerekek, minden rendben van közöttük, másnap reggel pedig már teljesen más felállásban találja őket a pedagógus, mert a délután folyamán az osztálycsoportban olyan beszélgetés zajlott, ami feszültségeket szült, viszont erről sem a pedagógus, sem pedig a szülők nem tudnak. 13-14 éves korban a gyerekek közötti kapcsolatok nagyon összekuszálódnak, sokszor a pedagógusokat is váratlanul érintik. 

HelpAPP applikáció – jó, ha ott van a telefonon

Labancz Dániel megjegyezte, dolgozott az UNICEF magyarországi szervezeténél, ahol néhány évvel ezelőtt egy széles körű antibullying kampányt indítottak el, különféle anyagok, videók készültek pedagógusoknak, szülőknek, illetve felfrissítették a HelpAPP alkalmazást, amit érdemes minden kamasz telefonjára rátelepíteni, ugyanis segít a vészhelyzetekben való kiigazodásban, például ha a társai bántalmazzák, egy tanár vagy egy edző olyan dolgokat tesz, ami nem illik, ami miatt kellemetlenül érzi magát a gyerek. Az UNICEF Magyarország honlapján elérhető applikáció segít abban, hogyan lehet felismerni a bántalmazás formáit, illetve fogódzókat nyújt arra vonatkozóan, hogy mi a teendő ezekben a helyzetekben.