Ők mulattak, mi bosszankodtunk
2023-07-17 16:00:00
- Kuszálik Péter
A ’csodáknak kijáró három nap’ már rég eltelt, de – tekintve, hogy csak hetenként jutok szóhoz – én még mindig a szubkulturális fesztiválról beszélek. A bulizás utáni kedden (júl. 11.) jelent meg a szervezők közleménye, amelyben azt közölték: „A Vibe történetének eddigi legnagyobb kiadása ért véget hétfő hajnalban”. A ’kiadás’ szót könyvekre és újságokra használják, egy ötnapos dorbézolásra alkalmasabb lenne a rendezvény, vigalom vagy mulatság kifejezés (az orgia ennél durvább szint, remélem, hogy ezután sem jutunk odáig). Másrészt helyesebb lett volna nem kiadásról, hanem bevételről beszélni, elvégre a kis herceg hasonlata szerint az emberek már nem hangulatos leírásokkal, hanem pénzösszegekkel jellemeznek valamit; ő egy csinos családi házat választott példaként, mondván, hogy egy „tizennégyezer frankos ház” (1930-as ár!) már megmozgatja az emberek fantáziáját. Manapság az erdőtüzek, földrengések kártételeit is milliárd dollárban adják meg, attól ájuldozik igazán az újságolvasó ember. Számomra a fenti cím legszebb része a múlt idejű állítmány (= véget ért).
A fenti közlemény is a pénzről beszél, idézem: a város „összes szálláshelye betelt, a vendéglátó helyek és a boltok forgalma megugrott, az egész város tele volt nyüzsgő fesztiválozókkal. Mindennek egyértelműen pozitív hozadéka van a városra nézve.” – „Pozitív hozadékon” kizárólag az anyagi haszon értendő, ámde az ’igazán jó dolgokat’ nem pénzért árulják a sarki boltban!
Meg aztán: tisztáznunk kellene néhány dolgot. Negyedik éve írogatok városunk dolgairól, de eddig egyetlenegyszer sem válaszoltak a Városháza illetékesei; az ő illemkódexükből hiányzik az erre vonatkozó ’paragrafus’. Más vélemények szerint a Fehér ház szilikonnal bevont faláról minden lepereg. Kérdezem: hogy állunk a csendrendelettel és a köztéri alkoholfogyasztással? Tudtommal 22 – kivételes esetben 23 – óra után minden zajos tevékenység törvényileg tiltva van. Ehhez képest a Vibe idején hajnali négykor még üvegcsörömpöléstől és ordibálástól volt hangos a város. Kérdésem második fele: milyen fórum – és mire hivatkozva – adott felmentést arra, hogy mindez megtörténhessék?
A bulizók és az aludni vágyók konfliktusa nem a világ, csupán az ember teremtésétől tart. Mivel emberi dologról van szó, ennek okán törvénnyel akár szabályozni is lehetne, de nem sikerül, mert a bibliai idők kezdetétől fogva mindig is gondok voltak a korlátozásokkal. „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak” – mondotta a Legfőbb Tanító (Lk 6, 31). Bulizzatok, gyerekek, de „csak csendbe’, csak halkan, hogy senki meg ne hallja”.
A mai törvénykezés azon alapszik, hogy elismerték az emberek jogát a pihenéshez és a nyugalomhoz. E-egen. Csak épp az ellenőrzés meg a büntetés marad el, így azzal maradunk, ami eddig is volt, az ’írott malaszttal’.
A buli utáni hétfőn Tamás bátya hozott nekem egy eredeti dokumentumot a fesztivál helyszínéről, a következő szöveggel: „Kérjük ne kapcsolják fel a lámpát!” – Az egyik sátor lakói közül az egyik írástudó hölgy vetette ezt papírra, mert a zenét még kibírta volna, de a szomszéd lámpafénye már zavarta. Szóvá is tette, de hogy volt-e foganatja, azt nem tudom. Lehet, hogy ő is úgy járt, mint városunk népe: közöltük, hogy mi zavarja a nyugalmunkat, de… azzal maradtunk.
A Buli Nagyfőnöke még ezt hozzáfűzte: „Köszönjük a helyi lakosságnak, hogy idén is befogadta a fesztivált.” Bocsánat, az nem a lakosság volt, hanem a város és a megye vezetői, akik még pénzzel is támogatták az akciót. (Jól tudom: nevezett urak nem a mi sóhajainkat hallgatják meg, hanem a vendéglátósok – kocsmárosok, szállásadók – óhajait, mert az ő lobbijuk sokkal nyomósabb érveket tud felhozni a bulizások engedélyeztetése ügyében.)
Kérdezem továbbá: meddig tart a vendégjog? Elvárhatjuk-e az ide látogatóktól, hogy civilizáltan viselkedjenek? (Erre se fog válaszolni sem a város, sem a megye első embere. Javasolom: fizettessenek 10-10 lejt minden bulizóval, amit a város takarítására lehet majd fordítani! Ugyanis: a fesztivál haszna jórészt a Marosszentgyörgyé, mert az ő területükön megy a buli, de Vásárhelyt töltik meg szeméttel. Tetszik érteni?)
Adalék arról, hogy világjelenséggel van dolgunk. A Benelux államokban már nagyon unják a kerekes kofferekkel érkezőket, s oda küldik őket, ahol a bors terem. A július 12-i Nők Lapja néhány sor szánt a jelenségnek: „Menjenek máshova! – Franciaország egyre súlyosabb ’túlturizmussal’ küzd.” Akadnak olyan városok is „amelyek elrettentésül megosztják [értsd: közzéteszik] a kígyózó sorokról, elviselhetetlen tömegről készült fotókat.” Meddő kísérlet a birkákat kiscsoportos legelésre szoktatni.
Egy tanács a világ dolgaiban járatlanoknak: borissza vendégek hozzanak magukkal dugóhúzót. A házunk előtti játszótéren több nyakatlan palackot gyűjtöttem össze hétfő reggel (a profi sepregetők kedden jöttek, de addig nem várhattam). Jobb híján a beton pingpongasztal szélén törték le az üveg nyakát. Üvegcserép és szilánkok a játszótéren? Igen, ezt a „legnagyobb magyar fesztivál” jól nevelt látogatói ajándékozzák az aprónépnek: hadd tudják meg, hogy az élet nem habos torta.
Erről jut eszembe a következő vicc. A kis Ábel bemegy a kocsmába: – Idesapám, anyám azt üzeni, hogy jöjjön haza! Az apja tölt neki egy fél deci pálinkát, a kezébe adja: – Idd meg! – Büdös… – Megpofozlak, ha nem iszod meg! – Brrr, ez borzasztó! – Na, menj szépen haza, mondd meg anyádnak, hogy én nem szórakozni jövök ide!
