Érdekes témákat vetett fel tegnap Marosvásárhely demokrata szenátora, amelyek mindegyike külön-külön is „megérne egy misét”.
Érdekes témákat vetett fel tegnap Marosvásárhely demokrata szenátora, amelyek mindegyike külön-külön is „megérne egy misét”. Ahogy az egy ellenzéki politikushoz illik, elsősorban a kormány, illetve másik vesszőparipája, a megyei tanács elnökének álságosságát, hozzá nem értését „szőrözte”, de semmiképp sem hagyhatta ki a másik állandóan visszatérő témáját, a magyar bárókat és a szerinte jogtalanul visszaszolgáltatott erdőket, illetve a magyar prefektus kinevezésének „kulisszatitkait”.
Tegnap azonban újabb témával bővült a repertoár: szigorú szankciókat, illetve felelősségre vonást követelt az Európai Uniótól a magyar kormányfővel szemben, aki a hét végi miniszterelnöki beiktatásán azt mondta, hogy
„Magyarország autonómiát akar a határain kívül élő minden magyar számára Közép-Európában, beleértve Ukrajnát is”, hogy „a Kárpát-medencében élő magyaroknak joguk van a kettős állampolgársághoz, a közösségi jogokhoz és az autonómiához”.
Ezt az „égbekiáltó” szemtelenséget állította szembe Románia „felelős, óvatos és higgadt” külpolitikájával, „EU-konform” nyilatkozataival, amelyekkel az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus békés megoldását szorgalmazza, miközben Orbán Viktor minden szava „olaj a tűzre”. Veszélyes precedensnek nevezte, és kijelentette, hogy ha a magyar miniszterelnök „ma így nyilatkozik”, holnap a tettek mezejére léphet. Természetesen, ha idejében meg nem leckéztetik. Mert azt mégsem lehet megengedni, jelentette ki, hogy fittyet hányjon a nemzetközi szerződésekre és „veszélyeztesse” Európa stabilitását. Feltette a kérdést: mi történne, ha az EU összes tagállama hasonló „aberráns” logika mentén „etnikai autonómiát” követelne a határain túl élő nemzetrészek számára, mi történne a közös szerződésekkel és szabályzókkal, mi lenne „az Európa és a világ számára oly fontos békéből és stabilitásból”, ha hagynák, hogy „Magyarország a kormányfő által növelje aberráns követeléseit, és ne adj’ isten, egyoldalú akcióba kezdjen azok gyakorlatba ültetéséért”.
Miközben a szenátor emígy öntögette a maga olaját az egyébként soha ki nem alvó nacionalista tűzre, eszembe jutott a román elnök vasárnapi, higgadtnak, kiegyensúlyozottnak, de felelősnek vagy óvatosnak, pláne diplomatikusnak semmiképpen sem nevezhető nyilatkozata, amikor azt mondta a Romániát elmarasztaló orosz miniszterelnök-helyettesről, hogy a vodka hatása alatt mert „fenyegetőzni”. Vagy az, amikor kettős állampolgárságról, sőt országegyesítésről szónokol Moldávia esetében. És sorolhatnánk még a román külpolitika „diplomatikus” megnyilvánulásait.
Veszélyes tehát a magyar „olaj”, ellenben a román elnök, illetve a honatya pártja volt fejének „olaja” már annyira nem az, hogy jobbnak tartotta meg sem említeni. Vagy annak már se tüze, se lángja?
