Baszk sapkában tiroli táncot lejtő lófő székelyek bicskanyitogató vitába keveredtek a minap az Európai Bizottság elnökének azon kijelentése kapcsán, hogy a föderáció a jövő. Mármint az unióban. A rezesét, ez segíti vagy akasztja az autonómiát?
Baszk sapkában tiroli táncot lejtő lófő székelyek bicskanyitogató vitába keveredtek a minap az Európai Bizottság elnökének azon kijelentése kapcsán, hogy a föderáció a jövő. Mármint az unióban. A rezesét, ez segíti vagy akasztja az autonómiát? Mert erről nem szól a fáma, csak arról beszélnek, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzeten változtatni kell. Az elkanászodó kormányok fölé rendelné az összeurópai pártokat, új alapszerződéssel, közös adópolitikával és kezességvállalással. Barroso szerint csak így lehet elejét venni annak, hogy a gazdasági válság felzabáljon minket, és a feltörekvő országok mögé szoruljunk. Egyébként az EB-elnök már tavaly bedobta a föderalizmus gondolatát, hadd rágódjon rajt’ a sok eurószkeptikus. Most már odáig merészkedett, hogy felszólította az államokat: mondjanak le Brüsszel javára hatalmuk egy részéről. Cserébe kapnak egy gazdaságilag versenyképes és katonailag erős Európát. Erre van szükségünk, ez a politikai jövőnk – mondta Barroso. De vajon számunkra mit hozna a nemzetállamok föderációja? Elindíthat-e egy államokon belüli föderációt? Mert abban az esetben könnyen létrejöhetne az autonóm Székelyföld. Nem kellene Tirolban és Baszkföldön kutakodni, hanem történelmi hagyományainkra építkezve számunkra élhetőbb önrendelkezést valósíthatnánk meg. Partnereket is találhatnánk. Például az alig másfél százada összekalapált Itáliában, ahol az Északi Liga nevű párt tűzte zászlajára az északolasz területek önállósodását. De Belgiumban sincs minden rendben. A flamand–vallon szembenálláson is segítene az uniós föderalizálás. A sor szinte a végtelenségig folytatható.
Csak a lényegről ne feledkezzünk meg. Minden rossznak és jónak okozója a pénz, amiből egyre kevesebb áll az államok rendelkezésére, és egyre tőkeerősebbek a nemzetközi bankok, multinacionális cégek. Némelyek közülük többszörösen nagyobb nyereséget könyvelnek el, mint egyes országok évi költségvetése. Velük szemben csak egy erős összeurópai vezetés tudja felvenni a kesztyűt.
Nehogy valaki azt gondolja, rózsaszín álom a barrosói gondolat. Ára van ennek. Sokan diktatórikusnak vélik a túlzott központosítást és a gyengén teljesítő országok leszakadásra vannak ítélve. Ezzel szemben a renitenskedőket gyorsabban helyre lehetne tenni, és így a szekeret mindenki egyfelé húzná. De vajon mi ott leszünk a szekéren, vagy búskomoran ácsorgunk tovább a csillagösvény aljában?
A kötések és oldások feleletet adnak erre. Talán.
