A jóváhagyástól még messze van a program, de máris elfogyott több mint egymilliárd euró az uniós helyreállítási alap szép hazánknak szánt keretéből. És ismerve a hazai intézményrendszer hatékonyságát, a maradékhoz sem fogunk maradéktalanul hozzájutni.
Múlt héten a szakminiszter ismertette a parlament illetékes bizottsága előtt az ügy legújabb részleteit, s akkor derült ki, hogy a tagállamok tavalyi gazdasági teljesítményeit figyelembe véve újraszámolták a forrásokat. Így, a tavaly beharangozott 30,5 milliárd helyett már csak 29,2 jut az országnak, mivel a turisztikai ágazat alulfejlettsége okán a román gazdaság tavaly nem bukott akkorát, mint az idegenforgalmi potenciáljukat békeidőben nagyságrendekkel jobban hasznosító nyugati államok. Ez egy kis pofon a kis tavalyi bukást sikerként értékelő politikusoknak, bár az 1,3 milliárd elvesztése kapcsán sem az elnöknek, sem a kormányfőnek nem volt még sürgős nyilatkozatra kiéhezett tévékamerákat keresni, s nem is lesz egyhamar. Mire a végeredményt lehetne magyarázni, addigra ők már úgysem lesznek mostani bársonyszékeikben.
Azt az eredményt meg vélhetően nem fogják kirakatba tenni az akkori döntéshozók. Az újraszámítás kapcsán újabb kérdések is feltevődtek a programmal kapcsolatban. Az alap vissza nem térítendő támogatásból és alacsony kamatú, „olcsó” hitelből tevődik majd össze. A miniszter mostani beszámolójából pedig az is kiderült, hogy minden tagállam a rá eső keretnél nagyobb értékben állít össze pályázatokat, hogy ha egyes projektek elesnek, akkor azokat tudják másokkal helyettesíteni. Ha ez mind így igaz, és tudjuk, hogy szép hazánk lassan és gyatrán pályázik, akkor ebből még lehetnek gondok, minimum a hitelből érkező pénzekkel. Az eddigiek szerint a kölcsönt a tagállamok nevében az EU fogja felvenni, és arról még nem beszéltek sokat, de a mostani átszámítás alapján már sejthető, hogy amint beindul a program, lehetnek még itt újraszámítások, olyan értelemben, hogy aki gyorsan és jobban pályázik, az viszi a pénzt, aki meg a száját tátja, az éhen marad. A kölcsön keretére értve, mert a vissza nem térítendő uniós alapoknál – legalábbis eddig – úgy volt a szabály, hogy egy adott hétéves uniós költségvetési ciklusban fel nem használt összegeket a tötymörgő tagállam a következő költségvetési ciklusban is felhasználhatta. Szóval, hogy mennyi is az annyi ebből a 29,2-re fogyott 30,5 milliárdból, az majd az évtized végén lesz világos. De azt leszámítva is már most látszik, hogy nem csak nálunk van gond, hanem uniós szinten is érdemes lenne kitalálni egy válsághelyzetben gyors segítséget nyújtó megoldást, mert a járvány és a vele járó gazdasági vész már egy éve sújt milliókat a vén kontinensen, és a segítségen még mindig csak dolgoznak a brüsszeli urak, miközben az újvilágban például már a második mentőcsomagot készülnek fizetni.
