Az európai uniós felzárkózási folyamatban megfeledkezünk egy olyan foglalkozásról, amelynek nagy hagyománya van, főként Erdélyben.
Az európai uniós felzárkózási folyamatban megfeledkezünk egy olyan foglalkozásról, amelynek nagy hagyománya van, főként Erdélyben. Az önfenntartó családi gazdaságokról van szó, azokról a kertészkedőkről, akik a ház melletti alig néhány árnyi területen megtermelték maguknak a zöldséget, és ebből egészítették ki a család jövedelmét.
Hogy ez miként működhet jelenleg, példázza Szőcs Mihály és felesége, Szőcs Judit szentgericei zöldségtermesztők esete. A családi ház hátsó udvarán levő kerttel kezdték. Ma sem több a területük, mint egy hektár, amelyen két fóliasátor is van. Judit növényvédő szakértői diplomával rendelkezik. Magyarországon is dolgozott szegfű-, majd paprikatermesztő fóliasátorban. Férjének, Mihálynak más a szakmája, de nem habozott belevágni a zöldségtermesztésbe. Azt mondja, aki erre adja a fejét, annak először el kell gondolkodnia azon, hogy szereti-e ezt a munkát. Csak utána számoljon, készítsen „üzleti tervet”. Ha az előbbi nincs, akkor az utóbbi sem működik. A zöldségtermesztéshez kitartás, türelem és óriási szakmaszeretet kell. Mert vannak hullámvölgyek, az időjárás miatt rosszabb idény, amikor az Úristen áthúzhatja a gazdasági számításokat. Ha valaki kizárólag profitorientáltan gondolkodik, az ne is fogjon hozzá – tanácsolja.
Virágtermesztéssel kezdték, aztán két év után – a válság begyűrűzése után – már nem ment jól a piac. Mindig alkalmakra (Bálintnap, március 8., halottak napja) kellett hajtani, ezek között pangott az érdeklődés. Több volt a költség is, hiszen a fóliasátrat fűteni kellett. Fokozatosan átálltak a zöldségre, mert erre nagyobb volt a kereslet. Az árak kisebbek, de kialakult a piac. A fóliában három időszakban termesztenek: van a tavaszi elővetemény – saláta, retek, spenót, zöldhagyma –, aztán májustól szeptemberig uborka és paradicsom, majd szeptembertől novemberig saláta, retek, spenót, zöldhagyma terem. December és január a pihenőidő, de már februártól lehet kezdeni a palántázást. Ez is jól megy – mondja a gazda.
Olyan kicsi a terület, hogy nem mernek kölcsönt felvenni, sem pályázni. Igaz, kezdetben jól fogott a holland testvértelepülés tagjainak kis kamatú kölcsöne.
A földet kézi géppel művelik, nagyrészt a család dolgozik, időnként egy-két napszámos is besegít.
– A feleségemmel csak zöldséggel foglalkozunk, tavaly árvácskát, kisebb virágokat is termesztettünk, de most már nincs időnk erre. Gondolkodunk a fejlesztésen, de ha nagyobb lesz a terület, több fóliasátrat húzunk fel, akkor nagyobb befektetésre lesz szükség: nagyobb kapacitású munkagépekre, vegyszeres gyomirtásra, és akkor oda a varázs, többé nem termeszthetünk 100%- osan biotermékeket. Ekkor a profitot már nem lehet a véletlenre bízni, hiszen a fejlődéshez nagyobb kölcsönre is szükség lenne. Jelenleg az a fontos, hogy jó minőségű árut termeljünk, és visszatérjenek a vásárlók – mondja Szőcs Mihály.
Egyelőre a kövesdombi piacra járnak árulni, de már nagyon sokan otthon megkeresik őket, és elviszik az árut. Minden alkalmat kihasználnak, hogy jelen legyenek a piacon, így a Petry cégnél rendszeresen szervezett vásárnak is visszatérő résztvevői.
Azon gondolkodnak, hogy a zöldségtermesztés mellett savanyúságokat is eltesznek és árusítanak, vagy akár fűszernövényeket, gyógynövényeket is termesztenek, mert ennek is van jövője, hangsúlyozza Szőcs Mihály, de a lényeg, hogy ezt nem lehet könyvből tanulni, gyakorolni és szeretni kell a kertészkedést, mert meg lehet élni belőle.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató