Óriássállal a világrekord felé

Történetekbe kötött Kult fesztivál Marosvásárhelyen

Színes történetek és fonalak találkozóhelyévé vált múlt hét végén a marosvásárhelyi Kultúrpalota. A második Alternatív Kulturális Fesztivál minden mozzanatában a közelgő ünnep családias hangulatát árasztotta a palota előcsarnokában berendezett karácsonyi vásártól a kisteremben és a kórusteremben zajló programokon – könyvbemutatókon, gyermekfoglalkozásokon, tárlatnyitókon és tartalmas beszélgetéseken – át a világrekordra pályázó fesztiválsál első (és lenyűgözően óriási) összehorgolt részének megszületéséig. 

Amint arról már korábban beszámoltunk, a Kult főszervezői – Bota Trombitás Melinda és Kádár Annamária – „A történetek összekötnek” mottóval szervezték meg a fiatal helyi művészeket felkaroló, a kulturális élményeket minél egyedibb, szabadabb formában kínáló második fesztivált. Az „összekötés” motívumából kiindulva kötött sáldarabokat kértek minden érdeklődőtől határon innen és túl, a világ legtöbb országából érkező kötésdarabokból elkészülő leghosszabb fesztiválsál világrekordjának felállítása céljával. A rekordot a jövő júniusra időzített harmadik Kult fesztiválon szeretnék elérni, de már most sikerült egy nagyot lépni a megvalósítás felé. 

Faluközösség, olvasóklubok és a gesztenyés néni

A fesztivált péntek délután villámcsődület nyitotta meg a Kultúrpalota előtt, ahol édesanyák, nagymamák, gyermekek és fiatalok is „belekötötték” a maguk részét a megszületendő óriássálba. A különleges akcióba a szeptemberben alakult gyulakuti READércek Társasága olvasóklub is bekapcsolódott. A havi rendszerességgel tematikus találkozókat szervező klub megálmodóitól, Császár Csiki Zsuzsától és Csipán Bettitől megtudtuk, hogy legutóbbi, novemberi együttlétükön alkalomhoz illően Kate Jacobs Péntek esti kötőklub című könyve volt az olvasmánytéma, akkor kezdtek el a Kult-sál darabjain dolgozni, és 20 méterrel el is készültek. A kötőakció a marosvásárhelyi Anya olvas csoportot sem hagyta tétlenül, ők a nevükből ihletett szójátékkal – az Anya olvas-sál felhívással – is népszerűsítették a kezdeményezést – tudtuk meg a főszervezőktől. 

A rendezvénynyitó villámcsődület után a palota előcsarnokában a medgyesi Lídia-kör tagjai nekiláttak a sáldarabok összehorgolásának. A meleg nyakravalóba számos hazai és külföldi híresség, illetve egyesületek, néptáncegyüttesek és televíziós stábok is „belekötöttek”, de a hétköznapi kézimunkázók sem maradtak távol. A marosvásárhelyi vár aljában gesztenyét áruló asszony például hajnali 5 órától dolgozott a maga részén, és több mint 14 méter kötésdarabbal csatlakozott a fesztiválsál megalkotóihoz. A leghosszabb – 66 méteres – sálrész a Lídia-kör, illetve Székely Anna-Eli körvezető munkáját dicsérte, őket követte a Borsika néptáncegyüttes 50 méterrel, a hosszúsági verseny harmadik helyezettje pedig a székelyhodosi csapat lett egy 38 méteres darabbal. Hodoson egyébként az egész falu kötött, ahogy azt Kémenes Hajnal pedagógus megfogalmazta: „Szálakat kötöttünk össze, nem is akármilyeneket, emlékek szálait, elővettük a kötőtűket, amelyek ki tudja, hol voltak elrejtve, merthogy kinek van erre ideje, volt, aki megtanult kötni, volt, akivel csak jó nagyokat lehetett nevetni. Nem csak az iskolában, hanem otthon is nőtt, nőtt a sál. Aztán kiderült, mindezt akár együtt is lehet délután csinálni, kimozdulni, együtt lenni ebben a rohanó világban.”

„Legek” gazdag kínálata

A főszervezők a méret mellett más szempontok szerint is értékeltek, a legtematikusabb sáldarabért például a marosvásárhelyi Mihai Viteazul általános iskola Kézcsodák nevű kézimunkakörének járt elismerés. A legidősebb résztvevőnek járó díjat a koronkai 90 éves Irén néni érdemelte ki, aki 82 éve köt, meggyőződése szerint ez a hosszú élet titka. A legextrémebb helyeken való kézimunkázásért a víz alatt búvárkodva kötő Gáspár Andrást illette dicséret. Az akcióba rengeteg gyermek is bekapcsolódott, egyik leglelkesebbjük Bota Trombitás Melinda kislánya, Panna volt. De Kádár Annamária lányai is kivették a részüket a kötésből, Lilla a marosvásárhelyi Waldorf-iskola harmadikosaként osztálytársaival együtt szállt be a sálkészítésbe, Zsolna körmöcskézéséből (zsinórkötéséből) pedig a fesztiválmottó készül majd el. 

A rekordkísérletek előírásait követő, rögzített sálmérésre még péntek este sor került. A vadonatúj, nyilvánosan kicsomagolt mérőeszköz 283 métert mutatott.

– Ezzel már meghaladtuk a Bolyai líceum atlétikapályájának méretét, a leghosszabb fesztiválsálhoz azonban még hatszor ekkora kötésre van szükségünk. Az akció a június 9–11. között zajló harmadik fesztiválig folytatódik, addig még szervezünk előre meghirdetett méréseket – tájékoztatott Bota Trombitás Melinda.

„Nyomorékek” és a nyuszi tükörképe

A fesztiválnyitás fontos programpontja volt az első Kult kettős pályázatának nyertes novelláiból született könyv bemutatója, amelyet a díjazott illusztrációk tárlatnyitójával kapcsoltak össze. A kinézetében is csodaszép kötetről, illetve a pályamunkák alaptémájához kapcsolódó életbátorságról a főszervezők Csata Éva pszichológussal, a HIFA-Románia Egyesület ügyvezető igazgatójával – tíz kiadott és egy megjelenés előtt lévő könyv szerzőjével –, valamint Lukács Adél Vanda festőművésszel, látványtervezővel beszélgettek a palota kistermében. 

Csata Éva elárulta, hogy amikor kézhez kapta, egyből „meg is ette” a könyvet, aztán naponta újraolvasott egyet a novellákból, amelyek mély gondolatiságuk révén igazi gyöngyszemek, súlyos élethelyzeteket feldolgozó „nyomorékek”, azaz ékei annak a traumának, nyomornak, ami életre hívta őket. Lukács Adél Vanda, a kötet borítójának megalkotója a fedőlapon látható illusztráció – a tükörképét a vízben oroszlánnak látó nyuszi – kapcsán kifejtette, hogy fontos elszakadni a problémáktól, és egy lépés távolságból szemlélni mindazt, ami az életben megoldásra vár. A beszélgetés házigazdái elmondták, hogy összesen 134 pályamunka – 85 novella és 49 rajz – érkezett a felkérésre, Magyarországról is meglepően szép számban jelentkeztek. A bemutató végén azt is elárulták, hogy a következő fesztiválra fotókat várnak majd, a pályázatot nemsokára meghirdetik a Kult Facebook-oldalán.

Babaarc mint kiindulópont

A rendezvény másik fontos helyszínén, a kórusteremben Lukács Adél Vanda festményeiből Otthont teremtő világok címmel nyílt kiállítás. Ugyanitt lehetett megtekinteni Tóth Orsolya Én és a világ – érzelem és kapcsolódás című, jótékonysági fotókiállítását. Az eladásra bocsátott képek bevételét a segítségre szoruló fiataloknak anyagi, lelki támogatást nyújtó hOrizont program javára ajánlotta fel a programban szociálpedagógusként, illetve mentorként részt vevő fotóművész, aki készségesen mesélt arról, hogyan lett a szenvedélye a múló pillanat megörökítése.

– A marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceumban végeztem az iskolát, ott kialakult egy vizuális kultúrám, saját fényképezőgépem viszont sokkal később, 2007-ben lett. A meghatározó fotós élményem azonban ennél korábbi. 2000-ben az unokahúgom még kisbaba volt, és én egy barátnőm digitális fényképezőgépével készítettem róla közeli képeket, amelyeken a gyermeki ártatlanság ezerféleképpen megnyilvánult.

Orsi eddig többnyire az interneten népszerűsítette a világot különleges szemszögből láttató művészfotóit, így a Kult fesztiválos tárlat számára igazi premier volt.

Gyermekek, felnőttek mulatsága

A rendezvény egyik első számú célközönségét természetesen a legfiatalabb látogatók képezték. Már rögtön fesztiválnyitás után találkoztunk papírcsillagokat készítő gyerekekkel, péntek este pedig diafilmvetítés, szombat délelőtt hagyományőrző tevékenységek vártak rájuk a Kultúrpalota kistermében. Ez utóbbi programpontot Esztendő kereke című sorozata keretében a Világló egyesület szervezte. Virginás-Tar Emese az adventi idő jeles napjairól mesélt az aprónépnek, Erdei Beáta egyebek mellett a betlehemi csillag megjelenésének és követésének 2022 éves történetét idézte fel. Emellett szó esett az adventi koszorúról, a hagymakalendáriumról és a Luca-napi boszorkányűzésről is. A foglalkozáson kézműveskedni is lehetett, Luca-napi seprűt készíthettek és mézeskalácsot is díszíthettek a gyerekek 

Persze, a felnőttek sem maradtak ki a jóból, péntek este például retrobuliba és ronda karácsonyi pulcsik versenyére voltak hivatalosak Döme új kocsmájába. Volt, aki pulóver helyett pizsamában jött – tudtuk meg a főszervezőktől. Kádár Annamária és Bota Trombitás Melinda arra is felhívta a figyelmünket, hogy – akárcsak a májusi első fesztiválon – a Kult egyedi látványvilágát ezúttal is Lőrincz Izabella teremtette meg. Ennek a szabadságot árasztó térnek fontos kelléke volt a létrából lett szeretetfa, amely alá a Szent Ferenc Alapítvány számára lehetett ajándékcsomagokat elhelyezni.

A harmadik Kult-napot gyermekkoncert, táncprodukció és a Lélekfitnesz című, Lackfi János költő műveiből összeállított színházi előadás, Sebestyén Aba rendezése tette élménygazdaggá. A „fő sálkötőknek” arra is gondjuk volt, hogy a fesztiválprogram szépen körbeérjen, így a megnyitó villámcsődületét zárásként vasárnap délután a Bolyai téri adventi gyertyagyújtásnál ismételték meg.