Örömben üröm
Miért feledkezünk meg a vidéki öregekről, akik a megyeközpontban vagy fizetnek a tömegközlekedésre, vagy gyalogolnak?
Végtelen nagy öröm volt hallani, olvasni, hogy az ingyenutaztatásra jogosult idős személyeknek nem kell megújítaniuk igazolványaikat, mert azok egész évben érvényesek. Ezek szerint az idősek megszabadultak egy rakás papírmunkától, utánajárástól.
Ezért biztosan nagyon hálásak lesznek az illetékes szerveknek.
Demokráciánkban ugyanolyan joga és kötelezettsége van minden állampolgárnak. Ha ezt így népszerűsítjük, miért feledkezünk meg a vidéki öregekről, akik a megyeközpontban vagy fizetnek a tömegközlekedésre, vagy gyalogolnak?
A vidéki öregeknek is rengeteg dolguk akad Marosvásárhelyen, nem sorolom azokat, hisz mindenki tudja. Igaz, ők gyakorlott gyaloglók, hiszen munkájuk, állataik mellett, nagy szerszámokat cipelve sok kilométert megtesznek a földutakon, szántóföldeken. Ott a baj, hogy a betegség és különböző fájdalmak abszolút demokratikusan oszlanak meg városi és vidéki öregek körében, ami nagyon sok esetben gátolja őket a gyaloglásban.
Azt is mindenki tudja, hogy milyen óriási különbség van a városban vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetben nyugdíjazottak nyugdíjai között. Tehát igazságosságról nem beszélhetünk.
Magyarországtól nem a rossz beszédstílust, a viselkedést kellett volna átvenni, hanem a kedvezményeket. Ugyanis Magyarországon, a repülő kivételével a 60 évet betöltött állampolgárok minden tömegközlekedési eszközön ingyenesen utazhatnak. Annyi a kötelezettségük, hogy a jegypénztárnál egy nyilvántartási jegyet kell kérniük (ők ezt regisztrációs jegynek nevezik). Ezt a kedvezményt miért nem vesszük át? Olyan borzasztó pénzügyi helyzetben vagyunk, hogy ezt sem engedhetjük meg az időseknek?
Mégis ki kellene találni valamit, hiszen demokratikus országban élünk, éldegélünk! Ha egyik település lakóinak lehet, a másiknak miért nem?
Benedek Mihály, Ikland
