Közleményben sietett megnyugtatni a közvéleményt vasárnap az energiaügyi miniszter, hogy nem okoz üzemanyaghiányt a piacon a február elejétől érvénybe lépett, az orosz üzemanyag uniós behozatalára vonatkozó embargó. Lesz gázolaj meg benzin, legfeljebb drágábban, ami mindenkinek jó, az egy adófizetőt leszámítva.
A miniszter még arra reagált ebben a közleményben, hogy január folyamán volt némi riadalom a médiában ennek az embargónak a kapcsán, mert szép hazánk évi kétmillió tonna üzemanyagot importált eddig orosz forrásból. Bürokratául szólva az történik, hogy a piaci szereplők diverzifikálják a forrásaikat. Magyarul, az olajcégek máshonnan vásárolnak üzemanyagot, és az a fránya kőolajtermék valahol útközben még útlevelet is cserél, hogy szalonképessé váljék. A magyar médiában is nyilvánosságot kapott nemrég egy amerikai származású elemzés, amely megállapította, hogy a világpiacon új olajhatalom jelent meg India képében. A jó hinduk eddig is orosz olajat vásároltak, és a hatalmas felvevőpiacnak számító feltörekvő ázsiai országnak nagyon jól is jött a közel egy éve kitört háború és az orosz olajipart érintő szankciók. De újabban még jobban megy nekik az üzlet, mert például januárban már megtízszerezték az unióba irányuló finomítottbenzin- és gázolajszállításaikat is az egy évvel korábbihoz képest. A szankciókban ugyanis kiskapuk is vannak. Orosz üzemanyagot behozni nem szabad, viszont, ha ugyanabból az orosz olajból egy harmadik országban finomítanak üzemanyagot, és azt tankhajón elúsztatják az uniós piacra, akkor mire ideér, már nem büdös orosz dízel lesz, hanem illatos indiai. Nem véletlen az sem, hogy a nyersolajra és az üzemanyagra jó hosszú átfutással vetették ki az embargót, mintegy leképezve a nyersolaj üzemanyaggá alakulásának és piacra kerülésének időintervallumát. Így lehet gazdasági háborúzni, de a piaci ellátásban kisebb eséllyel keletkezhet olyan zavar, ami már kényelmetlen volna a játszmát irányítók számára is.
Mert ez a gazdasági háború, mint a valódi is, óriási üzlet a politikumnak és az érintett gazdasági szektoroknak egyaránt. Magasan tartják az olaj- és üzemanyagárakat, amit aligha bánnak a rekordnyereségeket jelentgető olajcégek és az adókat beszedő kormányok. Jut a jóból a szankciókat meglovagoló harmadik országoknak is, talán az oroszok mosolya nem annyira őszinte, mert kevesebbet keresnek ugyan, de csak eladják az olajukat. Valahol mindenki jól jár, kivéve a csatamezőre ágyútölteléknek hajtott bakákat, az egzisztenciájukat vesztő embereket, akiknek az életét feldúlja a valódi háború, és a nyugati adófizetőket, akik az üzemanyagkutakon és szinte az összes termék árában fizetik ezt a cirkuszt. A vesztesek közül mi, akiknek nem az életére, csak a zsebére megy a dolog, még szerencsések is vagyunk.
