Miután a tavaly nagy nekibuzdulással kezdeményezték a marosvásárhelyi magyar szervezetek az úgynevezett magyar-magyar összefogást, mára már szétváltak az utak.
Miután a tavaly nagy nekibuzdulással kezdeményezték a marosvásárhelyi magyar szervezetek – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – az úgynevezett magyar-magyar összefogást annak érdekében, hogy a jelenlegi polgármestert leváltsák, visszaszerezzék a polgármesteri széket és a magyar többségi tanácsot, mára már szétváltak az utak.
Az elején mindhárom szervezet összefogásról, közös jelöltről beszélt a közös cél érdekében. Magyar összefogást sürgettek Marosvásárhelyen, mert mindannyian úgy látták, hogy a jelenlegi városvezetés érdekcsoportok elvárásainak tesz eleget, nem a helyi közösséget szolgálja. Hónapokon át tárgyalt az EMNT, az RMDSZ és az MPP arról, hogy az összefogás jegyében közös magyar polgármester-jelöltet állítsanak.
Ehhez képest a három szervezeti összefogásból kvázi kettő maradt, arról sem sokat hallani mostanában. A harmadik viszont, a Magyar Polgári Párt teljesen külön úton indult el, civil szervezetekkel közösen úgynevezett Polgári Koalíciót hozott létre, amely saját jelöltet állított mind a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségre, mind a megyei tanácselnöki funkcióra.
Amikor még úgy látszott, hogy meg tudnak egyezni, akkor az összefogást nevezték meg az egyetlen járható útnak a jelenlegi önkormányzati vezetés megváltoztatására. Akkor az egység volt a jelszó, az összefogás az egyetlen lehetséges alternatíva.
Mára nagyot fordult a kocka.
Az összefogás lehetősége szertefoszlott, az egység „kétséggé” vált, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács maradt a maga közös jelöltjével, a Magyar Polgári Párt is talált magának jelöltet, akit támogasson.
Az egészben a legérdekesebb a politikai retorika változása volt: első fázisban a magyar-magyar összefogás, a közös jelölt, a megegyezés volt a jelszó. Ma már a trióból kivált Polgári Párt az RMDSZ-szel szemben akar alternatívát állítani az erdélyi magyarságnak, huszonkét éves posztkommunista magyar vezetésről beszél, amelytől meg kell menteni a magyarságot.
Így lett tehát az összefogásból alternatíva.
A kérdés, mikor gondolta komolyan, amikor összefogást sürgetett vagy most, amikor azzal a szervezettel szemben kíván alternatívát állítani, amellyel korábban kiegyezett volna?
