Otthon a mi régiónkban, erősek Európában

Múlt héten Dél-Tirolban tartott tisztújító kongresszust az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amely megújította az elnökségét. A megújult elnökségnek első ízben van erdélyi magyar tagja, Vincze Lóránt, az RMDSZ nemzetközi ügyekért felelős titkárának személyében.

Múlt héten Dél-Tirolban tartott tisztújító kongresszust az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amely megújította az elnökségét. A megújult elnökségnek első ízben van erdélyi magyar tagja, Vincze Lóránt, az RMDSZ nemzetközi ügyekért felelős titkárának személyében.

– Mit jelent ez a tagság az RMDSZ számára?

– Valóban első ízben van erdélyi magyar tagja a FUEN elnökségének. Megtisztelő számomra, hogy az RMDSZ engem jelölt erre a tisztségre, tulajdonképpen visszaigazolása annak a munkának, amit az RMDSZ a FUEN-ben, főleg az elmúlt években kifejtett. Az RMDSZ már a ’90-es évek eleje óta tagja a FUEN-nek, a kisebbségek ernyőszervezetének, de gyakorlatilag azáltal lett hangsúlyos a jelenlétünk, hogy a kisebbségi polgári kezdeményezést javasoltuk. Miután a szervezet elfogadta ezt a javaslatot, szoros együttműködés alakult ki közöttünk, amelyet a szövetségi elnök, a politikai alelnök, az európai parlamenti képviselők, és jómagam koordináltunk. Úgyhogy ennek a közös munkának az elismerése, de annak is, hogy Romániában él Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége, a magyarság.

– A kongresszuson ön mutatta be a Minority SafePack Initiative kisebbségvédelmi csomagot. Erről már beszéltünk ugyan, de a közérthetőség érdekében talán nem árt újra felidézni.

– Ezeket a témákat a legutóbbi beszélgetésünkkor részletesebben kifejtettem. Meggyőződésünk, hogy olyan javaslatcsomagot teszünk le az Európai Bizottság asztalára, amely a kisebbségvédelem ügyét európai kontextusba helyezve megoldásra sürget. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Unióban a kisebbségi jogok elismerten és minduntalan hangoztatva, nem uniós kompetencia, holott sok olyan terület van, ahol az Európai Unió az elmúlt években megtalálta a módját, hogy saját kompetenciájába vonjon, illetve a tagállamok figyelmébe ajánljon bizonyos politikákat. Azt szeretnénk, ha a kisebbségvédelem is áttörné ezt a politikai és kulturális érzékenységi falat, és érdemben kezdenének el kisebbségi jogokról beszélni az EU-ban még akkor is, ha tudjuk, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek mereven elzárkóznak a téma felvetésétől.

– Melyek tehát azok a területek, amelyeket külön is az Európai Bizottság figyelmébe ajánlanak?

– A kisebbségvédelmi csomag azokra a területekre terjed ki, amelyek a nemzeti identitás megőrzését, és regionális szinten a kisebbségi közösségek megerősítését hivatottak szolgálni: oktatásra, nyelvhasználatra vonatkozó javaslataink vannak. A regionális politikák területén a régiók nyelvi és kulturális sajátosságainak elismerése és azok beépítése különböző regionális alapokba, gazdasági kohéziós programokba a cél. Ugyanakkor, a közképviselet esetében nem volna szabad figyelmen kívül hagyni az uniónak azt, hogy közel százmillió állampolgár kisebbségi Európában. Nekik valamilyen módon meg kell jeleníteniük ezeket a sajátosságaikat, vágyaikat és céljaikat az Európai Unióval való kapcsolattartásban. Valamilyen intézményi keretet kellene találni az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, hogy ezek a kisebbségek képviselve legyenek.

Harmadik téma a diszkriminációmentesség és egyenlőség. Erős diszkriminációmentes direktívája van az Európai Uniónak, azt szeretnénk viszont, hogy kiterjedjen a vallási és az etnikai diszkrimináció tiltására is. Ugyanakkor az au-diovizuális média és a digitális tartalmak területén is újítanánk, de azt szeretnénk – támogatva az uniónak arra irányuló törekvését, hogy legyen egy szabad szerzői jogi piac Európában –, hogy ezáltal a kisebbségi tartalmak, országhatárokon áthaladva, valóban légiesült határok között mozoghassanak Európában.

Végül, nem kellene gazdasági okokból határt szabni az állami támogatásoknak. Itt a „de minimis” gazdaságtámogatási szabályozásról van szó. Azt szeretnénk, hogy a kisebbségi, a kulturális tartalom, a könyvkiadás, a sajtó kivételt képezzen az Európai Bizottság e szabálya alól, hiszen közösségek védelmét, kultúrájának terjedését hivatott szolgálni, és mint olyan, ez európai érdek, az európai sokszínűséget segíti.

– A kongresszuson nyilatkozatot fogadtak el Otthon a mi régiónkban, erősek Európában címmel, amelynek értelmében: az európai intézmények teljes többszintű rendszerében el kell ismerni az őshonos kisebbségek nyelvi és kulturális sokszínűségének hozzáadott értékét. Mit jelent ez általában az európai és különösképpen az erdélyi magyarság számára?

– Ebben a dokumentumban nagyon fontos vetület a regionális összetevő. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója gyakorlatilag föderális szervezetként jött létre 1949-ben, amikor még Európa az útjait kereste, amikor még minden lehetőség az asztalon volt, és gyakorlatilag a kisebbségi közösségek regionális föderalista elképzeléseit egyesítette. Valamikor aztán a ’70-es, ’80-as években átfordult az identitása egyfajta kisebbségvédelmi, és szigorúan inkább az identitáshoz kapcsolódó területre. Most viszont valójában a gyökerekhez tér vissza, hiszen egyértelmű minden közösség számára, nem csupán a székelyek számára Székelyföldön, a romániai magyarok számára a különböző régiókban, ahol élnek, hanem más közösségek számára is, hogy egy közösség legközelebbi kötődési szintje a területhez a régió. Az erős régió erős közösségeket eredményez. Az erős régiók egymást segítve, túllépve a nemzetállami határokon és kereteken, többet tudnak nyújtani a kisebbségi közösségeknek, mintha egy nemzetállam többségi tengerében kellene sokszor az árral szemben úszniuk. Ezt erősíti a FUEN dokumentuma, amellett, hogy felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Minority SafePack tartalmaz.

– A polgárok és a régiók Európáját szeretné a FUEN felépíteni. Ezért indítványozta az európai polgári kezdeményezést, amely egymillió európai polgár aláírásával kívánja nyomatékosítani a sokszínű Európába vetett hitüket…

– Így van. A Minority SafePack, a kisebbségvédelmi csomag egyfajta fehér könyve azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a FUEN és a kisebbségvédelmi szervezetek a kisebbségvédelem területén megvalósíthatónak és vállalhatónak tartanak az Európai Unióban. Ezekhez kell kapcsolódási pontokat találni az uniós kompetenciákkal, ezek azok a területek, amelyek minden kisebbség számára jelentenek valamit pluszt. Vannak kis közösségek, amelyek számára csak a nyelv és a kultúra megerősítése a téma, mások regionális dimenzióban kell gondolkodjanak, mint ahogy mi is, Romániában. A közképviselet viszont mindenki számára egyaránt fontos, tehát valóban, ez egy fehér könyve a kisebbségeknek, amely nemcsak a mostani alkalomra szól. Bármi történhet ezzel a kezdeményezéssel, ezek a javaslatok akkor is érvényesek, és akkor is összegyűjti mindazokat a kívánalmakat, amelyeket az európai kisebbségek a maguk számára most kérnek.

– Hogyan fogja kamatoztatni a FUEN elnökségi tagságot az erdélyi magyarság érdekében? Egyáltalán milyen lehetősége lehet erre ebben a minőségében?

– Hans Heinrich Hansen, a FUEN újraválasztott elnöke, aki dániai német, a választást követően megkeresett, és hosszabb beszélgetést folytattunk arról, hogy mi az a szerep, amelyet ebben az elnökségben nekem szánna. Arra kért, hogy elsősorban a polgári kezdeményezés koordinálását lássam el, immár a FUEN-ből is ennek a tematikának a kifutását végezzem, illetve, mivel Brüsszelben élek, legyek egyfajta külügyminisztere a FUEN elnökségének, hiszen erősíteni kell a kapcsolatainkat az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, az Európa Tanáccsal, az ENSZ konzultatív testületében és otthon. Ezeket a kapcsolatokat a FUEN jelenlétével erősíteni, hasznosítani kell. Ez megegyezik azzal az RMDSZ-erőfeszítéssel, hogy jelen kell lenni a külpolitikában, és külpolitikai eszközökkel is segíteni az otthoni jogok megvalósítását. A szülőföldön való megmaradást és gyarapodást az segíti, ha olyan kisebbségvédelmi keret van, amely biztosítékot jelent otthon. Minden kisebbségi szervezet így van ezzel, és a FUEN-intézményként ezt a célt testesíti meg.