2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás június 17-i lapszámunkból)

Az egymagában is összművészeti alkotást jelentő előcsarnok központi dísze a Ferenc József megkoronázásáról készült dombormű (Sidló Ferenc szobrászművész alkotása Körösfői-Kriesch Aladár elképzelései alapján). Ismerjük viszontagságos történetét, a hatalomváltás utáni tisztogatások miatt a színpad alatt homokágyba rejtették el, amíg visszakerülhetett eredeti helyére. Sok részletet hallottunk a domborműről, akárcsak a keleti hatású, székely motívumokat is felhasználó, aranyosan ragyogó előcsarnok díszítéséről, amely szintén Körösfői-Kriesch Aladár, a budapesti Iparművészeti Iskola díszítőfestő tanárának az elképzelései alapján készült, aki „a tér symphonikus” hatásának a kialakítására törekedett. Ő festette a két nagy méretű falképet, és a mennyezet díszítőfestése is az ő munkáját dicséri. A nagyteremben megtapasztalható élményt vetítik előre a bejárat két oldalán az ég és föld közötti kapcsolatot sugalló falképek, freskók (Székely mesemondás, Táltosok), melyek alakjait az alkotó többségükben ismert marosvásárhelyi, illetve gödöllői személyekről mintázta. A magyarázatból fény derült a négyajtós főbejárat két oldalán lévő díszkutak szerepére is, amelyek fölött meztelen szárnyas angyalok (Sidló Ferenc domborművei) fogják közre az adományozók nevét feltüntető márványtáblát. Nos, a kutak a művészet forrását, az életet adó vizet jelképezik, a szárnyas nőalakok pedig főhajtással hódolnak az emberi alkotás nagyszerűsége előtt. Az egyik angyal arca a tervező Nagy Sándoréra emlékeztet, a másik a feleségéé, a Kriesch Lauráé lehet. A ruhatárak fölötti falképeket Körösfői tanítványai festették, akik elkísérték a mestert Marosvásárhelyre. Az előcsarnok két végén lévő tükrök Belgiumból érkeztek, és távlatot adnak a szinte végtelennek tűnő helyiségnek. 





Oniga Erika egy szép könyvet mutatott be, amely 2016-ban a Gödöllői Városi Múzeum kiadásában jelent meg Körösfői munkásságáról, és lapjain a Kultúrpalotához készült vázlatok is láthatók, például a csillároké, így valószínűsíthető, hogy azokat is ő tervezte. Az idei év témája kapcsán az előadó elmondta, hogy minden művész, aki a Kultúrpalota díszítésén dolgozott, mint például Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Toroczkai Wigand Ede, könyvek illusztrálásával is foglalkozott, és a képeken kívül jellegzetesen hajlított, szépen díszített szecessziós betűket, címlapokat, borítókat terveztek. Mivel a természetben nincsenek szögben megtörő vonalak, íves vonalvezetést használtak, a növényi világhoz alkalmazkodva. Így váltak a könyvek is összművészeti alkotásokká. A gödöllői művészek munkáikat ötletesen megtervezett monogrammal írták alá. 

Az előcsarnokhoz képest stílusváltást jelentenek a lépcsőházak, apró virágmintás festésükre Falus Elek építészt, iparművészt, képzőművészt kérték meg, aki a korszak elismert belső építésze, illusztrátora volt, később, 1909-től a Nyugat című folyóiratot is illusztrálta. A lépcsőház festésének érdekessége, hogy sötét alapra festette a kicsi virágokat, majd a mennyezetnél kivilágosodott a fal. A virágmotívumok az általa készített könyvborítókon, plakátokon is megjelentek. A lépcsőfordulókban lévő festett ablakokra egy-egy jelentős személy portréja került Róth Miksa műhelyének kivitelezésében. 

A korabeli iratok szerint a Tükörterem Fogadóterem megnevezéssel is szerepel. A két oldalára elhelyezett hármas tagolású (ugyancsak belga) tükrök szerepe az, hogy nagyobbnak tüntessék fel a helyiséget. Belga tükrök vannak egyébként a földszinti mosdókban is, amelyeket a többivel egyszerre vasúton szállítottak Marosvásárhelyre. A terem festését szintén Falus Elekre bízták. Oniga Erika Keserű Katalin művészettörténészt idézte, aki szerint a terem kromatikája a sötét színből fokozatosan megy a világosabb felé. A Tükörterem díszítőfestését sajnos nem az eredeti sablon alapján újították fel az 1960-as években, a feltárt kutatóablakokban látható a terem színvilágához illő zöldes színű minta. A bútorzat viszont az eredeti, ami Budapesten készült, és az elmúlt évtizedekben fokozatosan újították fel. A terem összességében megmaradt szecessziós belső térként.

 Üvegablakai kétféle stílust tükröznek, Toroczkai Wigand Ede, a nagyobb méretű üvegablakok megálmodója a régmúltat, Attila korát, a székely építési és tárgykultúrát idézi. Gyűjtését jellegzetes régi nyelven, szecessziós betűkkel könyvben is kiadta. Nagy Sándor tervei alapján elevenedik meg a négy magyar népballada a Róth Miksa műhelyében készült festett ablakokon, amelyek akkor élnek igazán, amikor rájuk süt a nap. 

Ezúttal felülnézetből tekintjük meg a nagy koncerttermet, amely nyolcszáz személy befogadására alkalmas, és az építészek Bernády György kérésére tulipános, pávás, életfás népművészeti motívumokkal díszítették a páholysori, az első és a második emeleti karzat mellvédjét. A terem érdekessége, hogy a kupola népművészeti motívumai közötti áttörésekkel, a csillárok körüli fémrácsokkal a terem szellőzését oldották meg azon elv alapján, hogy a friss, oxigéndús levegő lefele, a használt, melegebb, könnyebb levegő felfele áramlik, lehetővé téve a terem szellőzését. Az orgona, amelyet a fekete pácolású faragott orgonaszekrényben helyeztek el, a sziléziai Rieger cégnél készült, és 1913. július 15-én avatták fel.

A Kultúrpalota minden kicsi része mívesen megmunkált, és Bernády célja az volt, hogy a népi motívumokat a látogató magába szippantsa. Hogy célját elérje, filmvetítésre is berendezte a nagytermet, hogy azokat a vásárhelyi polgárokat is becsalogassa, hogy megismerjék az épületet, akiket másképpen nem tudott volna megnyerni.





Utoljára a kisterem maradt, de mire odaértünk, már besötétedett. Ahogy kinyitottuk a terem ajtaját, a sötét térben felragyogott az erdélyi történelem jeles személyiségét, Bethlen Gábort tudósai körében ábrázoló festett ablaksor, amelyet kívülről a lemenő nap fénye világított meg. Az ablakokat Róth Miksa tervezte, és ő volt a kivitelezője is. A sárga, a vörös, a narancs, a zöld, és kék színek gyönyörű árnyalatokban ragyogtak, és megbabonázva álltunk a sötét teremben, mert a látvánnyal egyszerűen nem lehetett betelni. A két oldalkép is különleges fényben ragyogott, bár az angyalokat és a híres cigányzenészt, Czinka Pannát a bús kuruc vitéz társaságában ábrázoló üvegablakokat is megfosztották feliratuktól. A színpad érdekessége, hogy hangvetővel van ellátva. A palotáé pedig, hogy az elmúlt 110 évben megőrizte eredeti rendeltetését, és manapság is a művészetek szolgálatában áll „Isten tanácsával megerősítve” (Consilio firmata Dei), ahogy a tudományokat felsoroló ablaküvegen Bethlen Gábor latin jelmondata olvasható. Aki naplementekor a sötét kisteremben ezt az élményt átéli, ha eddig kétségei is voltak, egészen biztos, hogy a palota bűvkörébe kerül. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató