Panem et circenses
2022-08-08 15:08:25
- Kuszálik Péter
Két évvel ezelőtt a Covid-járvány ürügyén jelent meg valami húsz cikkem ezeken a hasábokon, most a fesztiválokról firkálok, jobbára az utókornak, mert az olvasók (és az illetékesek) részéről semmilyen visszhang nem érkezett. Eb, aki bánja!
Maradok ennél a témánál, s néhány mondatban összefoglalnám a sokadalmakkal kapcsolatos meglátásaimat. Az ókori Rómából származik a címben olvasható – már-már törvényi erejű – mondás, magyar fordításban így hangzik: „kenyeret és cirkuszt”. Ki kell egészítenem, mert így túl szűkszavú. A hatalom képviselői akkor tanulták meg, s ma is működik az elv: adjál kenyeret a népnek, s rendezzél a számára versenyeket, látványokban bővelkedő sokadalmakat, ahol az emberek kedvükre kitombolhatják magukat, s akkor sokáig megmarad a népszerűséged.
Az évszázadok folyamán sokféle rendezvényt találtak ki a nép „szórakoztatására”, kezdve a boszor-
kányégetéstől, el egészen a bikaviadalokig. (Friss példa: vasárnap fejeződött be a Hungaroringen a „száguldó cirkusz” újabb versenye…) Némi engedménnyel ide sorolhatjuk a törzsi időkből származó (és szinten tömegeket megmozgató) avatási szertartásokat is, de a Megéneklünk Románia fesztivál sem maradhat ki a felsorolásból. Mostanában rendezték meg Pamplonában a bikafuttatást, amelyre százak és ezrek érkeztek, vállalva annak a veszélyét is, hogy – esetleg – súlyos sérülést szerezzenek a tömegben. Sebesülést nemcsak a felhergelt állatok, hanem a tömeg számossága
(= gyúródás és pánik) is okozhat. Nemde Budapesten és Bukarestben is volt – az ezredforduló után – tucatnyi halálesetet számláló ifjúsági buli, amelyeket jobb lett volna meg nem történtté tenni. Ez a tömegrendezvények sajátossága, bárhol előfordulhatnak: a riói vagy a velencei karneválon, de akár a vallásos zarándoklatok (Mekka, India) esetén is. Okos ember elkerüli ezeket az alkalmakat, de aki bolondul az efféle „szórakozásokért”, azzal nem lehet tárgyalni. Magára vessen az efféle makacs kalandor.
A modern kor leghírhedtebb fesztiválját – hol máshol? – az Egyesült Államokban tartották (Woodstock Rock Festival, 1969. aug. 15–18.; egy lakott területtől távol eső farmon), s az a mendemonda járja, hogy „aki emlékszik valamire, az ott sem volt” – utalás arra, hogy a résztvevők heveny kómában élték meg az észbontó élményt.
Értsünk szót! Nem kívánom betiltani a koncerteket és fesztiválokat (se hatalmam, se lehetőségem, se pénzem nincs hozzá), elvégre mindenki ott és úgy szórakozik, ahogy a lehetőségei megengedik, én csupán azt szeretném, hogy ezek a bulik ne zavarják a helyszínek környezetében élők nyugalmát. Mert az mégiscsak tűrhetetlen, hogy emberek százai, ezrei ne tudjanak aludni a mások szórakozása miatt. – Jut eszembe: a „tűrhetetlenség” jegyében építik meg a városokat elkerülő teherforgalmi utakat, vagy emelnek hangterelő, -szigetelő falakat a gyorsvasutak mentén. Tehát megoldás van, csak érvényt kell szerezni a közakaratnak, alkalmazni kell a bevált recepteket.
Ha már itt tartunk, azt is megemlítem, hogy az efféle bulik helyszínéül nem az évszázados városok központját kell választani: Nagyszeben, Segesvár, Marosvásárhely várai és templomai mellől kitiltanám a dumdum-hangszórókat, mert a rezgések pótolhatatlan károsodást okoznak ezekben az épületekben! (A középkori templomok épületét gregorián énekekre és orgonamuzsikára tervezték, nem több ezer wattos hangfalakra!)
Évekkel ezelőtt a Félsziget okán is cikkeztem, s a (budapesti) hajógyári szigeten zajló megafesztivál kapcsán kérdeztem – az egyik akkori cikkemben –, miért kell milliós befektetéssel hangszigelő falakat építeni, holott elegendő lenne kisebb hangerőre tekerni a hangerősítők gombját? Rosszat mondtam? (Internetes hozzáféréssel rendelkező olvasóim figyelmébe ajánlom egy korábbi kritikámat a bulikról. Olvassák figyelmesen: Fergeteges forgatag. Maszol.ro, 2016. aug. 31.)
Ifjú olvasóim a Vibe fesztivál egyik főszervezőjével együtt vallják: egy-egy ilyen buli „remek lehetőség arra, hogy a fiatalok az érettségi vagy a szesszió után kiengedjék a gőzt”. Súlyos tévedés! A helyes „gyógyulási mód”: relaxációs zene vagy patakcsobogás és alvás. Ajzószerek és alkoholos italok helyett: erdei séta vagy úszás.
A zene hatásait már megismerhette az emberiség, s azt is tudjuk, hogy a mély, pulzáló hangot adó hangszerek nem a nyugodtságot szolgálják. A focidrukkerek nagydobjai hasonló hatást váltanak ki, mint a harctérre menetelőket kísérő üstdobok: hevesebben „ketyeg” tőle az ember szíve. A Carmina burana című zenemű ütőhangszerekre áthangszerelt változatát hallhattuk a Közművelődési Palotában (tán 20 éve?), fergeteges siker volt, és a környék lakóit sem zavartuk.
