Papagájfélék (III.)

Szélesfarkú papagáj (Larius roratus)

Több mint 90 évig két ivarhoz tartozó példányait más-más fajnak tartották. A hím test-oldala piros, a többi része zöld, viszont a tojó piros színű. Ez a 40 centis, színpompás madár a Malaku-szigeteken és a Salamon-szigeteken él. A hatalmas térségben a tojók nem mindenütt egyformák. A Sumba-szigeten élő alfaj tojója fényes skarlátszínű. Új-Guinea két kisebb szigetén a tojók háta telt indiaivörös, a testalja mély ibolyakék. Mindkét ivaron az evezők kék színűek. Nagyon kedvelik az érésben lévő kukoricát, ezért egyes vidékeken minden eszközzel irtják őket. A húsuk ízletes, táplálék-kiegészítőként hasznosítják. 

 

Karolinai papagáj (Conuropsis carolinensis)

Csinos alkatú, Észak-Amerikában élő papagáj volt. A keleti országrészen élt a 32 cm hosszúságú madár. A feje világos zöldessárga, csőre körül piros színezetű volt, a lomberdők faodvaiban költött. Századokon át mindenféle magot fogyasztott, de amikor a fehér telepesek nagy kiterjedésű búzatáblákat vetettek, ezt a gabonafélét előnyben részesítették. Gyorsan fogytak az érő búzaszemek, és ezt a farmerek haraggal fogadták. Lőfegyverrel és más eszközökkel néhány év alatt, 1940 tájára mind elpusztították őket. Gyors pusztulásukhoz az is hozzájárult, hogy nagy csoportokban mindig a megszokott helyükre tértek vissza, így a golyózápor leseperte őket. 

Ausztráliában 61 lórifaj él, hazájuk Celebeszig, Polinéziáig terjed. A felső csőrkávájuk már nem tudja a magvakat felráspolyozni és felnyitni. Négy kivételével karcsú a csőrük, a nyelvük is sajátságos, a nyelv hegyének szarukörme rostos ecsetté alakult át, s ezzel a virágok mézét és virágporát kimártogatják. Ez a sajátos nyelv mentesíti őket a fajok közti versenytől. A táplálkozásuk nagy mozgékonyságot követel tőlük, mert egy virágban csak kevés táplálékot találnak, és azt is csak egyetlenegyszer. Ez a tény hosszú idő alatt átalakította a gyomrukat. Az izmos gyomor sokkal kisebb, mint az amazonpapagájoké. Ezek kékarcú lórik néven ismeretesek. 28 cm nagyságúak, és igen változatos színűek. A hátuk zöld, a tarkóörvük sárgászöld, a hasuk alsó része tarka sár-gászöld. A legtöbb alfaj feje kék vagy kékes, mellük piros, hasuk zöld, nyakhátukon a pikkelyes rajzolat piros. Közülük legtarkább a hegyi lóri (maluceanus), melynek a hasa ultramarinkék, a melle narancssárga, középen piros sávval. A madárkutatók a „kék hegyek lórija” néven emlegetik őket. A kisebb termetű smaragdzöld alfajuk a Flores-szigeteken él. A fák koronájában mozognak, keresgélnek. 

Az ecsetnyelvű fajok tollazatában a szép kárminvörös szín az uralkodó. 

A sárgadolmányú lóri (Domicella garrula) az északi Maluku-szigeteken él, 30 cm hosszú. 

Összeállította: Márton Béla