Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-08-23 08:48:20
Nem tartom elsődleges dolognak (sőt nem is látom szükségesnek) azt vitatni, hogy ki mennyit értett meg belőle, de hogy mély vizeken eveztünk, az biztos, azon a lelkészfeleségek hetén, melyet Soós Noémi, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke, cserefalvi lelkipásztor szervezett Cserefalván augusztus 15–20. között.
Már maga a hely, mely oázisként ölelt magához minket az augusztusi hőségben és életünk forró sivatagában, megnyugvást, békességet és menedéket nyújtott számunkra. Reményen felül sikerült ez a szép találkozás, hiszen néhány nappal a kezdés előtt alig volt jelentkező. Itt is Isten munkájának köszönhetően történt meg a csoda, hogy már az első napon 24-en vettek részt az előadásokon, és a hét alatt több mint 30-an fordultak meg körünkben. Kár lett volna kimaradni, mert olyan témák merültek fel, amiről gyakrabban kellene beszélnünk. Öt nap hitmélyítő, lelki felüdülés, szakmai segítség, pihenés, szórakozás volt ez azoknak a lelkészfeleségeknek, akik társ, anya, papné szerepükben való erősítésre, szolgálatukban való támogatásra, valamint pihenésre, testvéri közösségre vágytak. A témák között szerepelt a szorongás, a krízishelyzetek kezelése, a párkapcsolat, az intimitás, az önismeret, a lelkészgyermekek nevelése, istenképek, gyülekezetépítés és egyebek.
Egy ilyen rövid beszámolóban nem lehet részleteiben elmondani azt a sok szép előadást, melyek által főleg lelkiekben gazdagodtunk, ráismertünk a problémáinkra és magunkra, picit elmélyülhettünk a gondolatainkban, saját megéléseinket, tapasztalatainkat tárhattuk fel egymás előtt, kidomborítva a papné életének és munkakö-rének nehézségeit és szépségeit egyaránt.
A fő témákon túl olyan élményekben volt részünk, amilyenekben a mindennapokban nem igazán: test- és mozgáskultúra, zeneterápia, hangterápia, bemutathattuk ,,ki mit tud” alapon a gyöngyfűzést, a különböző alkalmakhoz illő díszítésmódokat. Különösen az önbecsülésről és az energiatartalékról szóló előadások erősítettek meg hitünkben, mely által mi is táplálhatjuk a ránk bízott közösségeket, a lelkészt, aki társunk és a mi támaszunk, és nem utolsósorban a gyermekeinket. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik előadásaikkal segítettek magunkra figyelni, értékeinket felfedezni, önbizalmunkat erősíteni ebben a szép, nemes, de nem igazán könnyű szerepben, a gyülekezetek százrétű problémáinak megoldásában, azok rendszerezésében, fontossági sorrendek felállításában, átgondolásában. Hálával tartozunk mindazoknak az előadóknak, akik foglalkoztak velünk és gondjainkkal: Sógor Árpád ifjúsági lelkész, teológiai tanár – Kolozsvár, Szentpály-Juhász Imre – Budapest, Szentpály-Juhász Salomé Enikő egyetemista – Budapest, Székely Csilla Imola lelkész – Kutyfalva, Becsky Borbála pszichológus lelkész – Marosszentgyörgy, Soós Emőke és Zsuzsa teológusok – Cserefalva, a szervezőknek, és nem utolsósorban azoknak, akik a konyhán szorgoskodtak, hogy a lelki táplálék mellett a testünk se nélkülözzön. Megerősödtünk abban, hogy ahhoz, hogy mi magunk segédkezni tudjunk a gyülekezetekben és a saját családunkban, nagyon fontos ismerni önmagunkat. Megnyilvánulásainkban, gondolkodásunkban mindig a tiszta hit, a jóindulat, a mértékletesség, az igényesség és az értelem kell vezessen.
Kun Kriza Ilona óvónő, lelkészné Vajdahunyad