A hím dürgéskor terjesztgeti ibolyásfekete szárnyát, legyező alakban kitárja bársony-fekete torok- és begytollait, mint valami paj-zsot, amelynek széles szív alakú szegélye zöldesen csillog.
A hím dürgéskor terjesztgeti ibolyásfekete szárnyát, legyező alakban kitárja bársony-fekete torok- és begytollait, mint valami paj-zsot, amelynek széles szív alakú szegélye zöldesen csillog. Ilyenkor kilátszik a nyitott, telt sárga torka; kitárja remek aranysárga, gazdagon foszlott ágyéktollait, amelyeknek tizenkét meghosszabbodott, csupasz, fekete szára messze előrekunkorodik. Ilyenkor farkából és zöldesfekete hátából már semmi sem látható. A tojó sokkal szerényebb színű, a testalja sötét harántcsíkos. Fekete „sapkájával” és szép rozsdabarna testaljával még így is nagyon szép madár. A faj csak Új-Guineában él. A síkság párás erdeit, mo-csarait és a félsós vizű mangrovéseket* lakja. Közepes hosszúságú csőrével fogja meg a kisebb gyümölcsöket, a magasba dobja és garatjával kapja el.
Nem tartozik a legszínesebb fajok közé, de mély benyomást kelt tetszelgése. Tollazata fekete, oldalain foszlott, kissé a rövid kékes fényű farkán túl ér, sötét ibolyásbarna. A feje teteje, a torka és a melle érces kékeszöld csillogású. Dürgéskor a hím egy ferdén álló csupasz ágra kapaszkodik, a fejét felnyújtja, ide-oda himbálja, így tollazatának fényes része jól érvényesül. Közben jól szétterjeszti hosszú, kerek, körvonalaiban a bankára emlékeztető szárnyait. Fejének minden mozdulatát a szárnyak megrándulása követi, s ezáltal éles kereplést hallat, ami a tollak rendkívül finom szerkezetének köszönhető.
Szép, telt, csengő hangja betölti Új-Guinea és Észak-Queensland erdőségeit. Húsos gyümölcsöket, rovarokat és lárvákat eszik, ezeket elég hosszú, sarlós csőrével a fák kérge alól és a korhadó fatönkökből húzogatja ki.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
