Hosszú, aranysárga vagy piros dísztollakból álló nagy puffos pamata olyan, mint a fonott arany. Ezek a tollak a szárnyak alól erednek, nyugalmi állapotban uszály benyomását keltik, mely befedi a rövid farkot úgy, hogy csak a két középső toll látszik ki alóla. Ezek ugyanolyanok, mint a lantfarkú paradicsommadáré, és még az uszályon túl is kinyúlnak 75 cm hosszúságban. Dürgéskor a hím púpos testtartást vesz fel, fejét és farkát mélyen lelógatja, evezőit kitárja. Alóluk, mint két lángnyelv, úgy emelkednek fel és csüngnek le hátrafelé, remegve a dísztollak. A tojó alapszíne azonos a hímével, de sárga tarkóján kívül hiányoznak róla a hím díszei. Hét alfaja van. Ezek megoszlanak Új-Guineában és az attól nyugatra eső Aru-szigeteken. Csak dísztoll tekintetében különböznek.
Kis paradicsommadár (Paradisaea minor)
Valamivel kisebb méreteivel és testalja egységes lilabarna színezetével különbözik az előbbitől. Új-Guineán kívül honos Misool szigetén is. Az őslakók a krómsárga, hegye felé fehér faroktollai miatt vadásszák. A bennszülött pápuák ügyes vadászok, íjaikkal elképesztő biztonsággal lőnek. Évszázadok óta vadásznak erre a madárra, napjainkban is ezt teszik, hogy tollát fejdísznek használják.
A nyereségvágyó idegenek oly sokat felvásárolnak a színpompás tollakból, hogy már-már veszélybe sodorták az állományt. Dürgéskor egyszerre 20-30 színes hím gyűl össze a nagy fákon, és egymástól távol eső ágakat csupaszítanak meg a levelektől. Pompázó tollazatukat messziről látják a tojók meg a pápuák. A hímek hangos kiáltással is felhívják magukra a figyelmet. Egyik ágról a másikra repülnek, szárnyukat kitárják, a reggeli, déli, dél-utáni napfényben egyszerre, ütemesen mozgatják le-fel aranyosan csillogó tollpamataikat. Minden fajuknak erős a lába. Ha az élelemszerzés megkívánja, fejjel lefelé is biztosan tudnak kapaszkodni az ágakon.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
