Párhuzamokra hangolódva Nagy Dalma képei között

Tempora mutantur… Az idők változnak, és velük együtt mi is. Egyeseken jobban látszik, másokon kevésbé. Nagy Dalma marosvásárhelyi textilművész az utóbbiak közé tartozik. Alkotásai is ezt tükrözik. A Bernády Házban rendezett Párhuzamok című születésnapi kiállításán szintén ezt tapasztalhattuk, noha három képe is az idő múlását jelző latin mondás címét viselte. Nem összegzést akart felmutatni, bár nyolc évtizeddel a háta mögött nyugodtan megtehette volna. De inkább meg-megújuló művészetének gazdagodó vonulatait kívánta szembesíteni a közönséggel, a párhuzamosan egymás mellett futó, egymást időnként keresztező, felerősítő sávok dinamizmusát érzékeltetve. Sok mozgás lepte meg a nézőt ezen a derűs, csillogásával is megkapó tárlaton. Mindenik foglalatosságából adott ízelítőt. Kárpitjaiból is, amelyekkel mintegy fél évszázaddal ezelőtt megalapozta pályáját, de vegyes technikával készült munkáiból is. Akrilfestmények, tus-, ceruza- és szénrajzok, printek küldik a sejtelmes látványba burkolt üzenetet. „Földiekkel játszó égi tünemény…” – véljük kihallani a csokonais költői megfogalmazást több képén is. Egész sorozat viseli a kiállításon a Tünemény nevet. Többnyire az éghez kötődnek ezek az alkotások. Nem annyira a hitvilágra fókuszálnak, a világegyetem, a kozmosz az, ami ez esetben megragadja a művész fantáziáját. Ez magyarázza a kör, a gömb gyakori jelenlétét a kiállított anyagban. És a Mozgást érzékeltető ciklusokat is. A tétova meg a nyilvánvaló mozgásokat is. Az alig észrevehető, olykor inkább csak sejthető, mint valós kis változásokat. Finom, mívesen kimódolt variációk teszik próbára a nézők látóképességét, fantáziáját. Színesen és fekete-fehérben is, reális és filozofikus megközelítésben is értelmezhető mindaz, amit látunk. Nyilván kortársainak szánta mondandóját, azokat a képeket is, amelyek fotóból kiindulva figyelmeztetnek: az emberiség eltűnhet a Földről, a helyét a növények készek egykettőre átvenni. Ehhez a gondolathoz kellene tehát a magunk életmódját igazítanunk. 

Nagy Dalma megtette, megteszi ilyen vonatkozásban is a magáét. Életműnek elég lenne csupán azt felmutatni, amit a közösségéért eddig tett. A textilművészek mintegy három évtizede kezdeményezett Ariadne kiállítássorozata például teljesen összefonódott az ő munkásságával, de erényei közé sorolhatnók azt a példás segítőkészséget is, amivel számos kollégája támogatásában kitűnt. Miközben, a tárlat tanúsága szerint is, folyamatosan alkot. Hány százezer, hány millió öltés, vonal, pont, kézvonás testesült meg eddigi műveiben? A kérdésre lakonikusan válaszolt: épp annyi, amennyi kell! Legyen ez így a továbbiakban is még nagyon sokáig!