Paso doble

*Kínos pillanat… Dubb László karikatúrája (Fotó: Bálint Zsigmond)

Kettős rendezvény színhelye volt 2026. március 12-én a marosvásárhelyi Bernády Ház. Dubb László kettős minőségben, novellaíróként és karikaturistaként lépett közönség elé. A dualitás olyan szempontból is jellemezte a rendezvényt, hogy két nyelven, magyarul és románul zajlott, és két kötet került a figyelem középpontjába. A szerző nyugalmazott mérnök és egyetemi előadótanár, írói, humorgrafikusi munkáival is ismerős Vásárhelyen. Sokan a marosvásárhelyi izr. ortodox hitközség elnökeként ismerik.

A Zsinagógán villámhárító? című rövidpróza-gyűjtemény a Mentor Könyvek Kiadó korábbi változatának újabb megjelentetése. Előszavát a kötetben szereplő 18 novellát románról magyarra fordító Sebestyén Mihály írta. Az alapkiadás a Paratrăsnete pe sinagogi? címmel látott napvilágot szintén évekkel ezelőtt, a mostani változat címe a „și alte capricii” szókapcsolattal egészült ki. Ebben a kiadványban 38 novella szerepel. Az olvasóknak szánt beajánlóban Al. Cistelecan irodalomkritikus, egyetemi tanár méltatja Vasile Dubb írásművészetét. A könyvbemutatón is ő részletezte a szerző érdemeit, kortársi tematikáját, sajátos humorát.

Sebestyén Mihály nem lehetett jelen az esten, gondolatainak lényegét a kötet hátsó borítóján olvashatjuk. Íme: „Dubb László igazi elbeszélő. Szövegei egyszerű nyelven íródtak, így aztán nagy erénye, hogy nem beszél el az olvasó mellett, mi több, egyenesen a szemébe néz, és azt mondja: zsidó vagyok. És ezen túlmenően, ami még ennél is fontosabb, hogy vásárhelyi vagyok. Itt éltem köztetek, ebben a színes forgatagban. Megfigyelő voltam és olykor szereplő. 

Történetei izgalmasak, nem hiányzik belőlük a nyers valóság és a szentimentalizmus. Egyiktől sem riad vissza, mindkettőt óvatosan, okosan méri. De leginkább humora az, ami írásaiban megigéz. Fanyar, kissé cinikus, de nem sértő, hétköznapian üdítő, spontán, meglepő és igaz. Igazi, mert egyedi.” 

Ez a fanyar, visszafogott, iróniával és öniróniával telített humor jellemző a karikatúráira is. A rajzban, grafikában nem iskolázott, nem is tud igazán rajzolni, vallotta a jelenlevőknek. Amit művel, az spontán módon alakul a rajzpapíron. Meglátja a világ, a társadalom visszásságait, az emberi gyarlóságokat, az abszurditásokat, azokat tárja elénk. Így sosem szenved témahiányban. A napi politikum nem kenyere. Ezért is szerepelhetett karikatúráival még a múlt rendszerben is. Még a Molnár Dénes kezdeményezte humorgrafikai tárlatokon kezdte, aztán szerte az országban, majd nemzetközi szalonokon is megjelentek karikatúrái. Leggyakrabban Belgiumban szerepelt. Nem harsány humorbombák a rajzai, mosolyogni tudunk rajzai többségén. Mélyen visszanyúl az időben, az antik gondolkodók, filozófusok, klasszikus írók világából, biblikus témákból ihletődik, és persze a mai kor is tele van paradoxonokkal, amiket érdemes kipécézni. Pár cím is elég érzékeltetni, mikről van szó. Pl. Zénon, Gólem, Tell Vilmos, Vénusz, Nóé stb.