A négy évtizede született LGT-dalt parafrazálva kérdezhetnénk: hány pecsét egy élet? Létünket pecsétes cédulák határozzák meg.
A négy évtizede született LGT-dalt parafrazálva kérdezhetnénk: hány pecsét egy élet? Létünket pecsétes cédulák határozzák meg. Csak a tuspárnák mesélhetnének sikereinkről és kudarcainkról, a hatalom gáncsoskodó színeváltozásairól, a parafáló kéz diktatúrájáról. De a hitelesítés eszköze most a mi kezünkben van. Még akkor is, ha az államfő nagyarányú csalás előkészítésével vádolta meg a kormányt. Megeshet, hogy így is lesz. Ő jobban tudhatja, a csapata is megtalálhatta a választási rendszer gyenge pontjait. Számtalan módszerről beszélnek a jólértesültek. Például az urnazárás utáni pecsételőkalákákról, amelyek az ellenérdekelt szavazóbiztosok által le nem fedett szürke zónákban buzgólkodhattak. Független megfigyelők pedig alig vannak jelen. Az egykor jogos elismerést szerző Pro Európa Liga már csak halvány árnyéka önmagának. Elvesztette anyagi támogatásának zömét, és a vezetésében is zavarodottság uralkodik, ezért az utóbbi két évtizedben most először nem vesznek részt a választások megfigyelésében. Pedig most lenne rájuk a legnagyobb szükség, amikor állításuk szerint is átláthatatlan és törékeny a népakarat-érvényesítő rendszer.
Aki pedig nem vesz részt a választásokon, az utólag ne pofázzon – olvastam egy közösségi oldal bejegyzésében. Ugyanott pezsgő vita alakult ki Szász Jenő
„pálfordulása” kapcsán. A nemzetvédők kíméletlenül szapulják egymást, „ki a magyarabb” jelszóval. Az elárult polgári párthívek egymást marcangolják. Pedig a képlet nagyon egyszerű. A magyar közszolgálati televízióban Sz. J., a Nemzetstratégiai Intézet vezetői minőségében azért tette le a garast az RMDSZ mellett, mert Orbán Viktorék erre kérték. Vagyis tolmácsolta a budapesti hatalom elvárását. Természetesen ennek tudható bea Tőkés-Toró csapat rendkívül vehemens reakciója is, amely úgy érezte, a Duna-partiak elárulták őket. Szó sincs erről, csak a tehetséges politikusként ismert Fidesz-vezér felmérte, hogy ugyan a néppárt szerezhet néhány parlamenti helyet, de ha segédkezik az RMDSZ kibuktatásában, az számára is kellemetlen következményekkel jár és szavazatvesztést okozhat a 2014-es magyarországi választásokon. Mivel az RMDSZ, az egységre építve, az utóbbi közel két és fél évtizedben az egyetlen sikeres magyar politikai alakulat a Kárpát-medencében. Természetesen egy alapos önvizsgálatot követő megújulásra és a most még csecsemőkorban levő magyar politikai alakulatokkal érdekazonos együttműködésre van szükség. De erre már csak a választások után kerülhet sor.
A pecsét és a döntés őfelsége a nép kezében van. Bízzunk benne, hogy most is okosan választ.
