Sokáig nem tudtam rájönni, hogy mi is hiányzik az európai parlamenti választások kampányából. Hát a civil szervezetek. Amelyek hitelesen adnának hangot elvárásainknak, és sarokba szorító kérdéseikkel bombáznák a jelölteket.
Sokáig nem tudtam rájönni, hogy mi is hiányzik az európai parlamenti választások kampányából. Hát a civil szervezetek. Amelyek hitelesen adnának hangot elvárásainknak, és sarokba szorító kérdéseikkel bombáznák a jelölteket. Na, nem arra a kétszemélyes fantomszervezetre gondolok, amely jogérvényesítő címszó alatt politikai indíttatású lejáratókampányt folytat néhány közszereplő ellen. És amely társszervezeteit lenézve, semmilyen együttműködésre sem hajlandó, mert attól félnek, hogy elhalásszák előlük a megélhetési forrásokat. Hanem a párbeszéd és közösségépítés elkötelezettjeire. Ne feledjük, az európai uniós pénzek nélkül már rég lehúzták volna a redőnyt. Most itt az alkalom, hogy eldöntsük, milyen Európát akarunk. A szolidaritáson és a hétköznapi emberek érdekei mentén építkezünk, vagy további megszorítások várnak ránk? Miképpen lehetne fenntartható munkahelyeket teremteni, hogy fiataljaink jövőképe a szülőföldhöz kapcsolódjon? A sokat emlegetett támogatások és kedvezőbb gazdasági környezet megteremtése a kis- és középvállalkozások számára. Hát ezekről is szól a jövő vasárnapi választás, amint az európai pártcsaládok csúcsjelöltjeinek csütörtök esti vitájából kiderült. De még arról is, hogy a nemzetállamok megerősödése vagy a mélyebb integráció jellemzi majd a jövőt, amelyben a kisebb régiók gazdasági, társadalmi kérdésekben nagyobb önrendelkezési jogok kapnának. Tehát bizonyos területeken – mint amilyen a korrupció és adócsalás elleni küzdelem, a pénzügyi fegyelem vagy a zöldenergia hasznosítása – egységesebb, integrált közösségi politikára van szükség. Hasonló módon a vallás- és sajtószabadságot uniós szinten kell garantálni. Ha egyébért nem, hát ezért élnünk kell ötévenként beleszólási jogunkkal. Mert vannak olyan törekvések, hogy az állam- és kormányfők nagyobb beleszólást kapjanak az unió vezetésébe, ami a parlament hatáskörének és végső soron a demokráciának a csorbítását jelentené. Ezek a kérdések mindennapjainkra közvetlen hatással lehetnek. Hasznos lett volna, ha erről nemcsak a csúcspolitikusok vitáiból értesülünk, hanem a fent említett civilek is a közbeszéd tárgyává emelik ezeket a kérdéseket.
Az erdélyi magyarság számára e jelenlegi választás rendkívüli alkalom, hogy akár négy képviselőt küldjön Brüsszelbe. Valljuk be, ezt lehetőséget a magyar kormányzó párt teremtette meg azáltal, hogy Tőkés Lászlót befutó helyen szerepelteti saját listáján. Ráadásul eddig nem tapasztalt mértékben támogatja az egyetlen romániai magyar listát állító RMDSZ-t. Jó lenne, ha ez a gesztus értő fülekre találna a néppártos szavazótáborban, és nem vonakodnának pecsétjüket a tulipános kockába tenni. Talán egy magyar-magyar együttműködés kezdetét jelenthetné.
