Példa az autonómiára

Miközben romániai viszonylatban ma is általános felháborodást vált ki a Székelyföld autonómiájának és általában egy régió autonómiájának az említése, egy hajdan szegény olaszországi tartományban a jólét, a kulturális és gazdasági értéktöbblet, a békés együttélés forrását képezi. A dél-tiroli modellt vándorszimpózium keretében mutatták be Bukaresttől Marosvásárhelyig.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Miközben romániai viszonylatban ma is általános felháborodást vált ki a Székelyföld autonómiájának és általában egy régió autonómiájának az említése, egy hajdan szegény olaszországi tartományban a jólét, a kulturális és gazdasági értéktöbblet, a békés együttélés forrását képezi. A dél-tiroli modellt vándorszimpózium keretében mutatták be Bukaresttől Marosvásárhelyig.

Komlóssy József (aki nemzetközi síkon a kisebbségek jogaiért áll ki nemkormányzati szervezetek képviseletében) dél-tiroli német és olasz munkatársait, barátait kérte meg az előadásokra. A rendezvényt a megyei tanács és a Pro Európa Liga látta vendégül szombaton délelőtt Marosvásárhelyen.

Az előadók azt a folyamatot mutatták be, amelynek során nemzetközi, országos és helyi szinten sikerült közös álláspontra jutni annak érdekében, hogy egy politikai feszültségekkel terhelt térség Európa mintaszerűen sikeres régiójává váljon. Alto Adige, azaz Dél-Tirol helyzete hasonlít Erdélyéhez – hangzott el Lokodi Edit elnök asszony köszöntőjében, majd a bevezetőben Komlóssy József folytatta a gondolatot: a haladást egy többnemzetiségű régió lakói csakis együtt és nem egymás ellenében munkálkodva képesek megvalósítani.

A Habsburg-birodalomhoz tartozó Dél-Tirolt 1919-ben, az első világháború után csatolták Olaszországhoz. Lakói 90 százalékban német anyanyelvűek voltak, négy százalékban ladinok (az Alpokban beszélt rétoromán nyelv) és mindössze három százalékban olaszok. A tősgyökeres németséget a húsz évig tartó fasiszta uralom betelepítéssel próbálta meg elolaszosítani, elűzni, áttelepíteni. A tartomány autonómiájának első formáját a II. világháború után az olasz kormány a békeszerződésben biztosította, ami azonban nem nyújtott elegendő védelmet a német és a ladin népcsoportnak. Dél-Tirol Ausztria és Olaszország között állandó jogvita tárgyát képezte – mondotta Cristoph Pan professzor –, majd az előadásokat követő beszélgetés során kiderült, hogy a helybeli lakosság erőszakos megnyilvánulásai sem hiányoztak, akik felrobbantották az olasz nagyvárosokat ellátó magasfeszültségi állomásokat. Dél-Tirol ügye 1960-ban az ENSZ közgyűlése elé került, ahol megbékélésre szólították fel az egymással szemben álló feleket. Hosszú ideig tartó tárgyalássorozat eredményeként 1971-ben jött létre a második dél-tiroli autonómia, amely több mint húsz éve példaértékű Európában.

Az állam, a kormányzat szemléletváltásáról beszélt dr. Davide Zaffi. 1919-ben az olasz állam úgy gondolta, hogy a fennhatósága alá került német, horvát és szlovén lakosságú területeket tekintélyelvű módon kell irányítani, megtagadva az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, s bevezetve a hatóságokkal való egynyelvű kommunikációt. Mivel a második világháború után sem sikerült az autonómiáról alkotott saját elképzeléseit keresztülvinni, az olasz államnak el kellett fogadnia a demokrácia azon alapelvét, hogy a valós önrendelkezést az érintett népcsoporttal közösen lehet létrehozni, ami hosszas tárgyalások, egyezkedés eredményeképpen vált valósággá.

Érdekes volt Lucio Giudiceandra szavait hallgatni, aki dél-tiroli olaszként elismerte, hogy a tartomány bekebelezésével az állam erőszakos elnemzetlenítő politikát folytatott. A nagy számban betelepített olaszoknak az volt a küldetésük, hogy civilizálják a barbár német lakosságot. Átvették a közigazgatás, az ipar és a média irányítását, kultúrájukat az anyanyelvű közösségekre akarták erőltetni, új személy- és helyneveket vezettek be. Mivel Dél-Tirol urainak érezték magukat, az arányos választási rendszerre és a többnyelvűségre alapuló második autonómiacsomagot kezdetben igazságtalannak tartották. A társadalmi béke létrejöttében fontos szerepe volt, hogy a németek, akik éveken át ragaszkodtak a tartomány visszacsatolásához, lemondtak erről a követelésükről, az olasz állam pedig központosító törekvéseiről, elfogadva, hogy a fontos döntéseket helyi szinten hozzák és alkalmazzák.

Az autonómia alapját képező Alto Adige-i javaslatcsomag, amely a felek közötti egyetértés eredménye, 137 rendeletben szavatolja az arányos többnyelvűséget a közigazgatásban, az oktatásban, magas szintű védelmet nyújt a két kisebbségnek, s az országos szinten többségi, de helyi vonatkozásban kisebbségnek számító olasz lakosságnak is. Az autonómiával lehetővé vált, hogy az olasz kormány a gazdasági döntések jogát is átengedje helyi szintre, ami a társadalmi békével együtt a haladás fontos feltétele. A jobbára hegyes vidékből álló Dél-Tirolban ma az egy főre eső jövedelem 30 százalékkal magasabb az országos átlagnál, ismeretlen a munkanélküliség, a mezőgazdaságból, kisiparból és a turizmusból élő tartomány évente egymillió tonna almát termel, s jelentős összegű adót fizet be az olasz államnak. A többnyelvűség pedig többletértéket jelent, és ezt ma mindkét fél elismeri.

Lucio Giudiceandra szerint az elutasítás és az ellenszenv időszaka az elmúlt tizenöt évben zárult le a dél-tiroli olaszoknál, akik egyre inkább érdeklődnek a német nyelv és kultúra iránt. A közigazgatásban, ahol a lakosság mai számarányának (25 százalék olasz, 67 százalék német, 3 százalék ladin) megfelelően alkalmazzák a köztisztviselőket, nemcsak kötelező, de érdemes is a másik fél nyelvét beszélni, mivel azért tíz százalékkal magasabb jövedelem jár, a ladinok, akik mindkét nyelvet kell ismerjék, 20 százalékos pótlékot kapnak. Három iskolatípus létezik, az olasz anyanyelvű, ahol kötelező nyelv a német, illetve a német anyanyelvű, ahol kötelező az olasz, a ladin anyanyelvű gyermekeknek pedig az olasz és német nyelvet is meg kell tanulniuk.

A Kolozsvári Zoltán vezette szemináriumon élénk párbeszéd bontakozott ki, ami a nemzetiség pontos megvallásától és számon tartásától a felsőoktatáson át sok kérdést érintett. A legérdekesebb annak a Marosvásárhelyen élő, dél-tiroli, német anyanyelvű, de olaszul megszólaló vállalkozónak a hozzászólása volt, aki értetlenségét fejezte ki, hogy azokon az erdélyi településeken, ahol magyar többségi lakosság él, a román anyanyelvű diákoknak miért nem tanítják a magyar nyelvet.

Bár elhangzott, hogy a példaértékű dél-tiroli együttélés kereteit az a kölcsönös felismerés határozza meg, hogy a helyi lakosság egymásra van utalva és egyikük sem tud felülkerekedni a másikon, a végkövetkeztetés szerint az autonómia megvalósításában fontos szerepe volt az osztrák államnak, amely folyamatosan felvállalta a német anyanyelvűek ügyét, másrészt a kisebbségbe került lakosságnak az a felismerése, hogy több gyermek vállalásával nyerhet teret, s mindenekelőtt az a szempont, hogy az ellentéteken mindig túl kell lépni és nagyon össze kell fogni, amikor közös célról van szó.