Január 4-ről elhalasztották, de hétfőtől a pénzügyi hatóságnak hozzáférése lesz a magán- és jogi személyek bankszámlaadataihoz. A bankok ugyanis, egy európai irányelvnek megfelelően, kötelesek minden információt kiadni a számlákkal kapcsolatban a pénzügynek. Nemcsak a pénzmosással gyanúsított személyek számlái vagy nagy összegű pénzmozgás esetén veszik górcső alá a tranzakciókat, mint eddig történt, mostantól az ANAF mindenki számlájáról megkapja az információkat.
Átláthatóság, a pénzmosás felszámolása a meghirdetett cél, nyugtatgatják a „kisembert”, hogy nincs mitől tartania. Csak annyit jegyeznénk meg itt, hogy az ANAF eddig is hozzáférhetett a gyanús számlaadatokhoz, és sok esetben sikeresen göngyölítette fel a pénz útját, de összességében nem voltak nagy lebuktatások. Miközben nagyban és kicsiben, városi és országos viszonylatban virágzanak a pénznyelő cégek. Alapvetően állami vállalatokról, társulásokról van szó, amelyek óriási – a GDP jelentős hányadát kitevő – adósságot halmoztak fel, amit az állam képtelen bevételezni. Igaz, nem is nagyon igyekszik, hiszen megvárja, hogy több száz millió eurónyi adóssághalmaz gyűljön össze. A vasúttársaságot például még mindig nem privatizálták, miközben a CFR-nek gazdaságilag lassan már nehéz lejjebb süllyedni. Az EU szerint a piaci verseny megszabadította sok száz millió eurónyi állami adósságaitól, jó nagy lyukat ütve az államkasszán. És ez már mindenki ügye. A helyzet a Rompetrol esetére emlékeztet, Dinu Patriciu pénzügyi húzásaira, a vállalat privatizációjára.
Aztán ott vannak a látszólag nagyon fontos tevékenységet végző, a valóságban a közpénzt zabáló cégek, intézmények. A turisztika címén jól „futnak” egyes cégek, hatalmas pénzek folynak el, miközben a kétszemélyes menedzsment és néhány ember csúcsfizetéseket tesz zsebre. „Nagyban” ott az Országos Turisztikai Oktatási Központ, „kicsiben” a vásárhelyi polgármesteri hivatal házi cége, a Turisztikai Kft. Előbbihez Claudiu Năsui gazdasági miniszter küldte el az ellenőrző testületét, lett is nagy óbégatás, utóbbi esetében új csapat próbálja felgöngyölíteni a pénzek útját.
Visszatérve a korábbi gondolathoz, a pénzmosással való küzdelem jegyében tehát a bankok kiadják számlaadatainkat, azonban ehhez az intézkedéshez némi korszerűsítést is kellene rendelni a pénzügyekben. Amíg online nem követhető minden pénzmozgás, itthon és határokon túl, addig az egész csak arra jó, hogy – ismét – kipipáljanak egy uniós irányelvet.
