Nem értettek egyet a görögök a hitelezők reformjavaslataival. Az pillanatnyilag még kérdés, hogy ezután mi történik, de leginkább az látszik biztosnak, hogy a szóba jöhető forgatókönyvek bármelyike esetén a következményektől senkinek nem lesz kedve ünnepelni. Legkevésbé a görögöknek.
Nem értettek egyet a görögök a hitelezők reformjavaslataival. Az pillanatnyilag még kérdés, hogy ezután mi történik, de leginkább az látszik biztosnak, hogy a szóba jöhető forgatókönyvek bármelyike esetén a következményektől senkinek nem lesz kedve ünnepelni. Legkevésbé a görögöknek.
Nagyvonalakban két megoldása lehet ennek a helyzetnek. Az egyik, hogy az európai közösség továbbra is pénzzel tömi az államháztartása megreformálására fikarcnyi hajlandóságot sem mutató görög államot, és benn tart az eurózónában egy beteg tagot, amelynek a távozása gazdaságilag nem lenne végzetes, de a kiválása fájó, ám túlélhető politikai vereséggel érne fel az európai közösség és a valutaunió megálmodói és támogatói számára. Ha a lélegeztetőgéppel életben tartott klinikai halotthoz hasonlító görög gazdaságot tovább éltetik, jó kérdés, hogy a más pénzén vitézkedni imádó hellének valaha is törleszteni fogják-e tartozásaikat, amikor nem egészen kétszáz évnyi modern állami létük során már ötször jelentettek államcsodöt. Ha tovább görgetik az adóssághegyet, attól még a győzelmet vasárnap ünneplo görögökre nem vár diadalmenet, mert bármilyen ámokfutó is kormányozza őket, a gazdaságuk magától nem gyógyul meg. Mivel a számok nem értenek lózungul, csak az lesz a kérdés, hogy a mostanihoz hasonló krízisek milyen gyakorisággal fogják felkavarni a kedélyeket. De ha ez folyik tovább, akkor Európa többi országában is illene megkérdezni a tisztességes adófizetőket, egyetértenek-e azzal, hogy kormányaik továbbra is milliárdokkal finanszírozzák ezt a csapnivaló görög drámajátékot.
A másik lehetséges megoldás az lehet, hogy legkésőbb július 20-ig az európai jegybank elzárja a görög bankrendszert még életben tartó pénzcsapot, amire minden alapja meglenne, ha a hellének oda sem törlesztik a fizetnivalójukat. Ebben az esetben az ország összeomlása szakértők szerint napok kérdése. A vasárnapi ünneplok alighanem gyorsan kimennének ismét az utcára, de ünneplés helyett minden bizonnyal új kormány állítása lenne a szeánsz napirendjén. És ha kitör a káosz, turistaként sem volna sokkal biztonságosabb a hellének földje az észak-afrikai tájaknál ezen a nyáron. E változat esetén a görögök gyorsan kiválhatnak az eurózónából, mert kénytelenek lennének saját valutát bevezetni. Ha Európa magukra hagyná a görögöket, ami egyrészt a vasárnapi népszavazás eredményének maradéktalan tiszteletbevételével még logikus is volna, azt rövid távon ők szenvednék meg a legjobban. Persze, lehet, hogy kerülne keleti jelentkező, amely politikai előnyök fejében hajlandó volna tovább hajigálni a pénzt zsákszámra a feneketlen görög kútba. De Európa és a valutaunió számára, ha ezekre úgy tekintünk, mint megőrzésre méltó közös értékekre, hosszabb távon jobb lenne a görög kiválás. Ha, mint egyes szakértők vélik, hiba volt a görög gazdaság beépítése az európai valutaunióba, akkor ezt helyre lehetne hozni úgy, hogy a költségvetési fegyelmet mint eurózónabeli kötelességet szintén lazán kezelni hajlamos többi ország is okuljon az esetből. Így hosszabb távon a tisztességesek arathatnának nem pirruszi győzelmet a szabályokat csak kijátszani való akadálynak néző ügyeskedok felett.
