A GfK romániai fiókintézete végzett nemrég egy felmérést, amely szerint a hazai lakosság optimista a gazdasági fejlődést és a vásárlőerő növekedését illetően, annak ellenére, hogy nagyon távol állunk a valóban fejlett országoktól, és a tanulmány értelmében is számos reformot kell meghozni, hogy lépést tudjon tartani azokkal, a privatizációk befejezésétől a feketemunka és a korrupció visszaszorításáig.
A GfK romániai fiókintézete végzett nemrég egy felmérést, amely szerint a hazai lakosság optimista a gazdasági fejlődést és a vásárlőerő növekedését illetően, annak ellenére, hogy nagyon távol állunk a valóban fejlett országoktól, és a tanulmány értelmében is számos reformot kell meghozni, hogy lépést tudjon tartani azokkal, a privatizációk befejezésétől a feketemunka és a korrupció visszaszorításáig.
Érdekes ez az eredmény. Hiszen tapasztalhatjuk – a valóság tükrében és a mindennapi életben folytatott beszélgetések során –, hogy az emberek egyáltalán nem optimisták. Nem tudni tehát, hogy kiket kérdeztek a „tanulmányozók”, hiszen az élet egészen mást mutat: az emberek milliói süllyednek egyre jobban a szegénységbe, hogy „megszabadultunk” ugyan a diktatúrától, de nem azt kaptuk, amit reméltünk 1989 decemberében. A különbség szinte csak annyi, hogy akkor egyetlen ember döntött nyomorba egy országot, most pedig több százan „tesznek” ezért, kezdve a politikusokkal, a parlamenttel, folytatva a kormányzattal és a többi állami intézménnyel.
Eközben a világ kereke persze forog. A következő hónapokra az Egyesült Királyságban több mint 19, Németországban 10 fölötti, Ausztriában 6,7 pontos gazdasági növekedést várnak. Ami természetszerűleg a jövedelmek növekedését vonja maga után az összes országban.
Ezzel szemben mi újra és újra fel kell fedezzük a spanyolviaszt, minden kormányváltáskor elölről kezdjük a „sajátos” demokrácia építését, ami két évtizede mélyíti a különböző társadalmi rétegek közötti szakadékot, táptalajt biztosít a korrupciónak, nepotizmusnak, az ország büntetlen kirablásának. És amely által ez az ország nem az állampolgároké immár, hanem a politikusok kulisszajátékainak, hatalmi harcának, egyezségeinek színtere.
Talán nem lenne rossz, ha a miniszterelnök, aki amúgy is profi a plagizálásban, ezúttal a fejlett nyugati országoktól „másolna le“ néhány ötletet. Ideje lenne már, hogy ne csak a „somergyártásban” és az adók növelésében jeleskedjék.
Plagizálj okosan! Ez lehetne a címe annak az új „játéknak”, amelyet a hatalom figyelmébe ajánlunk tisztelettel, mert az uselén, ezen a természet minden törvényét felrúgó, de konjunkturálisan igecsak hasznosnak bizonyult szerveződésen belüli hadakozás, meg a paloták közötti iszapbirkózás lassan már mindenkinek az idegeire megy.
