Egyetlen cseppben megtalálható az óperenciás – tartják a léttitkokat filozófiai magasságokból szemlélők.
Egyetlen cseppben megtalálható az óperenciás – tartják a léttitkokat filozófiai magasságokból szemlélők. Nem kell ahhoz tengerre szállnunk, hogy rádöbbenjünk, mennyire illik hétköznapjainkra is ez az állítás. Elég megpillantanunk a „nagy víztől” nem messze pöfögő, a fővárosban végállomásozó vonatot, melyről 400 potyautast tessékeltek le egyetlen utasmustra alatt az ellenőrök. A hétköznapjait átblattoló romániai társadalom képét tükrözi ez a látvány. Hasonló zseb- és falitükröket az elmúlt hónapok, évek is jócskán villantottak elénk. Nemrég az egyik vonat utazóközönségének hetven százalékát csípték el jegy nélkül az illetékesek, de a jelenség „kisebb tételben” is megnyilvánul, a városi vonalakon közlekedő autóbuszokat is ki lehet üríteni időnként egy-egy ellenőrzés során. Magam is láttam már potyázáson rajtakapott, büntetlenül, csibészesen nevetgélve „alászálló” tömeget. Mintha időnként újra meg újra magunkra öltenénk a kamaszkor együttélési normákat tagadó – tizenévesen még bájos – fintorát. Persze, nincs ebben semmi rendkívüli, az élet minden területén voltak és lesznek potyautasok, hiszen a szabály törvényszerűen szabályszegőt is teremt. Ráadásul az ingyenvonatozók esetében még mentséget sem nehéz találni, elvégre vannak állomások, amelyeken nincs is lehetőség jegyet váltani. Igaz, hogy a kalauztól ilyenkor is megvásárolható a jegy, de – főleg népes utazóközönség esetén, amikor könnyebb beolvadni a tömegbe – a csábítás is nagyobb az „úgysem látnak” alapú magatartásra. Aztán csak hümmögünk a ki tudja mióta csődközelben „zakatoló” állami tulajdonú vállalat végtelennek tűnő adósságain – amelyek megszüntetésére idén nyáron kormányrendelet is született –, vagy azon, hogy a veszteséges cégtől több ezer alkalmazottat kellett elbocsátani az utóbbi években. De a blattolás „művészete” mifelénk többrétegű, korántsem szűkíthető le a tömegszállítási eszközöket ingyen használó utasokra. A munkapiacon például ezrével találni fekete szirmú „potyavirágot”. A törvénytelenül dolgozók száma a statisztikák szerint egyre nőtt az utóbbi öt évben, idén pedig több mint 50 százalékkal haladta meg a tavalyit, amikor a fizetett személyek egyharmada feketén dolgozott. Nagyon is van miért aggódniuk és bosszankodniuk hát a mindennapiért mókuskerekező, becsületes adófizetőknek. De amíg a romániai polgárok tömött sorokban próbálnak meg minduntalan térben és időben bérmentve előbbre jutni, ezen a téren sem várható megnyugvás.
